Az emberiség történelmének legkorábbi ismert dobókockáját amerikai vadászó-gyűjtögető életmódot folytató közösségek készítették, több mint 12 ezer évvel ezelőtt – írja egy friss kutatás nyomán a 24.hu. Így ezek 6 ezer évvel előzik meg az eddig legrégebbinek gondolt, bronzkori dobókockákat.

A kutatást a Colorado Állami Egyetem doktorandusza, Robert J. Madden végezte, aki szerint a leletek arra utalnak, hogy a kocka-, sorsolásos, és szerencsejátékok állandó elemei voltak az amerikai törzsek kultúrájának.

A legkorábbi leletek a késő pleisztocén korszakbeli Folsom-kori régészeti lelőhelyekről, Wyoming, Colorado és Új-Mexikó államokból kerültek elő. Ugyan a történészek általában a régi világ újításaiként gondolnak a szerencsejátékra, a mostani régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy ezek a csoportok szándékosan készítettek véletlenszerű eredményeket produkáló eszközöket, amelyeket aztán játékokhoz használtak.

A most azonosított legkorábbi „dobókockák” körülbelül 12 800-12 200 évesek, és a mai kockákkal ellentétben csak két oldaluk van, tehát bináris sorsolók. Gondosan megmunkáltak, lapos vagy enyhén lekerekített, gyakran ovális vagy téglalap alakú apró csontdarabokról van szó, amiknek a méretét úgy alakították ki, hogy akár többet is el lehessen belőlük dobni egyszerre.

A tárgyak azonosítását egy új morfológiai teszttel végezték, amelyet 293 amerikai közösségek által készített kockakészlet összehasonlító elemzéséből dolgoztak ki. Ezt követően a tanulmány újra tesztelt már korábban nyilvánosságra hozott játékkockának tartott vagy elfeledett leletanyagokat, hogy megállapítsák, megfelelnek-e az új kockákra vonatkozó feltételeknek. Eddig nem volt szabvány ezeknek az azonosítására, tehát soha sem elemezték őket összefüggően.

Ezek alapjá eddig több mint 600 kezdetleges dobókockát azonosítottak olyan lelőhelyekről, amely az észak-amerikai őskor minden jelentős korát lefedik. A szerencsejáték mellett kitűnő szocializációs eszközök is lehettek: lehetőséget adtak különböző őslakos csoportoknak a kapcsolatok létesítésére.