A valaha Nagy‑Britanniát az európai kontinenshez kapcsoló szárazulat jóval korábban kizöldült, mint amikor a jégkorszak végével hasonló erdők ismét megjelentek a brit szigeteken és Északnyugat‑Európában – írja a Portfolio, a Live Science cikke alapján.

A kutatók a PNAS folyóiratban ismertetett tanulmányban 41 fúrómagból vett, összesen 252 üledékmintát elemeztek, amelyeket az Északi‑tenger medréből, a hajdani Déli‑Doggerland területéről gyűjtöttek. Az ősi DNS vizsgálatával sikerült részletes képet kapni a rég eltűnt szárazföld környezeti viszonyairól.

Az elemzés azt mutatta, hogy ezen a vidéken hosszú időn át tölgy-, szil- és mogyoróerdők borították a felszínt. A növényi maradványok mellett számos állat – köztük vaddisznó, gímszarvas, barna medve és őstulok – genetikai nyomaira is rábukkantak.

Robin Allaby, a Warwicki Egyetem genomikával foglalkozó professzora, a publikáció vezető szerzője szerint ez minden korábbinál nagyobb szabású üledékes DNS‑feltárás.

A helyi eredetű üledékekből kinyert DNS meglepő eredményeket hozott. A kutatók azonosították egy szárnyasdió-faj (Pterocarya) genetikai nyomait, amelyről korábban úgy vélték, hogy már 400 ezer évvel ezelőtt kipusztult a térségből. Emellett melegkedvelő hársfák (Tilia) jelenlétét is kimutatták.

A felfedezés alapján Dél-Doggerland, vagy egy olyan közeli terület, mint Észak-Franciaország, a mérsékelt övi fafajok jégkorszaki kisebb menedékhelyeként szolgálhatott. Ebből a térségből a fajok jóval gyorsabban terjedhettek észak felé, mintha kizárólag az Ibériai-félszigetről kellett volna újraindulniuk.

A vizsgálat emellett azt is kimutatta, hogy az Északi-tenger csak mintegy 6 ezer évvel ezelőtt nyelte el végleg Dél-Doggerlandot.

Ez legalább ezer évvel későbbi időpontot jelent, mint a korábbi becslésekben szereplő 7 ezer éves érték.