Mintegy 60 ezer éves nyílméreg nyomait találták meg azokon a kvarcból készült nyílhegyeken, amelyeket a dél-afrikai KwaZulu-Natalban található Umhlatuzana sziklamenedékben fedeztek fel. Ez a legrégebbi közvetlen bizonyíték arra, hogy az ember őse nyílmérget használt a vadak elejtéséhez – írja az Interesting Engineering cikke nyomán a hvg.hu.
A kutatók a vizsgálat során megállapították, hogy az anyag a Boophone disticha, vagyis a boszorkányvirág nevű mérgező hagymás növényből származik. A megállapítás azt mutatja, hogy az ember már több tízezer évvel ezelőtt is ismerte a mérget és annak hatását – mutat rá a Science Advances tudományos folyóiratban publikált tanulmány.
A Johannesburgi Egyetem kutatója, Marlize Lombard szerint ez a valaha talált legrégebbi közvetlen bizonyíték arra, hogy az emberek nyílmérget használtak. A vizsgálat azt mutatja, hogy a dél-afrikai ősök nemcsak sokkal korábban találták fel az íjat és a nyilat, mint azt eddig gondolták, hanem azt is megértették, hogyan használhatják a természet kémiáját a vadászat hatékonyságának növelésére.
Két specifikus alkaloidot azonosítottak a kémiai elemzés során: a bufandrine-t és az epibufanizint. Az alkaloidok a nitrogéntartalmú molekulák kategóriáját jelentik, amelyek az egész természetben megtalálhatók. Míg a növények elsősorban a ragadozók elriasztására termelik őket, ezek az erős anyagok bizonyos gombákban és néhány békafajban is megtalálhatók. Ezek nem csak hatásosak, hanem stabilak is, amit jól mutat, hogy még 60 ezer évvel később is kimutathatók a nyílhegyeken.
Mint írják, a felfedezésben viszont a legkülönlegesebb az az emberi tudás folytonossága. A kutatók összehasonlították az eredményeket a svéd múzeumokban tárolt 250 éves nyilakkal, a kémiai ujjlenyomat pedig szinte teljesen azonos volt.
A méreggel való vadászat a kognitív képesség meglétére is utal a kutatók szerint. A méreg hatásának órák vagy napok alatt bekövetkező következményének megértése az ok-okozati összefüggések megértését igényli. A vadásznak ismernie kell a növényt, tudnia kell használni a mérget a nyílhegyen, és azt is ismernie kell, hogy egy apró karcolás végül végezni fog az állattal. Az ilyen fokú előre tervezés a modern emberre jellemző.
A felfedezés tehát azt mutatja, hogy bár az ősök eszközei kőből voltak, az értelmi képességük hasonlított a mai emberére.






