A klónozás nemcsak drága, de egészségügyi kockázatokkal is jár a „másolatok” számára. A klónozott malacok 48 százaléka életük első hónapjában elpusztul, a szarvasmarha-klónoknál pedig mozgásszervi problémák, mint a sántaság és ínproblémák is jelentkeztek. Bár már egy évszázada kísérleteznek különféle állatok klónozásával, még ma is csupán 16 százalékos a sikerességi ráta – írja a 24.hu a sciencealert.com cikke alapján.

Nagyon nagy az esélye annak is, hogy a klónozott háziállat egyáltalán nem hasonlít majd az eredetire – személyiségben, viselkedésben és megjelenésben is eltérő lehet.

A klónozás alapelve egy élőlény pontos genetikai másolatának létrehozása. Ahogy az egypetéjű ikrek azonos genetikai profillal rendelkeznek, az állati klónok genetikailag azonosak azzal a „szülővel”, amelyből a genetikai anyagot kinyerik.

Az állati klónozás folyamatát szomatikus sejtmagátültetésnek vagy SCNT-nek nevezik. A genetikai anyagot egy adott sejt magjából távolítják el, majd egy olyan petesejtbe helyezik át, amelyből eltávolították a sejtmagot. Megfelelő körülmények között a petesejtből egy új szervezet – vagyis klón – fejlődhet. Háziállatok klónozásának esetében a kezelt petesejtet egy nőstény állatba kell átültetni, aki kihordja, majd életet ad a teljesen kifejlett klónnak.

A klónozás hasznos lehet a veszélyeztetett fajok megvédése szempontjából, de ugyanez nem mondható el a háziállatok esetében. A menhelyeken ma is több millió állat sínylődik világszerte, így a klónozás költségét, vagyis azt a több mint 50 ezer dolláros (16,3 millió forintos) összeget jobban is el lehetne költeni.