Egy több mint 200 000 amerikai felnőtt egészségügyi adatait elemző vizsgálat kimutatta, hogy a testszerte jelentkező krónikus fájdalommal élőknél nagyobb eséllyel alakul ki magas vérnyomás, mint azoknál, akiknek nincs fájdalmuk, csak rövid ideig tartó kellemetlenséget tapasztalnak, vagy a fájdalom csak egy területre korlátozódik – írja a Science Daily cikke nyomán a Portfolio.

A kutatás során több mint 200 ezer amerikai felnőtt adatait vették alapul. Jill Pell, a tanulmány szerzője azt nyilatkozta: „Minél kiterjedtebb a fájdalom, annál nagyobb a magas vérnyomás kialakulásának kockázata”. Azt is hozzátette, hogy

a krónikus fájdalom növeli a depresszió kockázatát, ami aztán magas vérnyomáshoz vezethet, ezért a fájdalommal élők körében a depresszió korai felismerése és kezelése csökkentheti a hipertónia kialakulásának esélyét.

Átlagosan 13,5 évnyi nyomon követés után a kutatók megállapították, hogy a résztvevők közel 10 százalékánál alakult ki magas vérnyomás. A fájdalom nélkül élőkhöz képest a kiterjedt krónikus fájdalommal küzdők 75 százalékkal nagyobb kockázatnak voltak kitéve, míg a rövid távú fájdalom 10 százalékkal, az egy helyre korlátozódó krónikus fájdalom pedig 20 százalékkal növelte a kockázatot.

A fájdalom helyét vizsgálva a kiterjedt krónikus fájdalom 74 százalékkal, a krónikus hasi fájdalom 43 százalékkal, a krónikus fejfájás 22 százalékkal, a krónikus nyak/váll fájdalom 19 százalékkal, a krónikus csípőfájdalom 17 százalékkal, a krónikus hátfájdalom pedig 16 százalékkal növelte a magas vérnyomás kockázatát.

A kutatók úgy vélik, a krónikus fájdalom szindrómát a betegek vérnyomásának figyelembevételével kellene kezelni, különös tekintettel a vérnyomást esetleg megemelő fájdalomcsillapítókra.

A tanulmány készítői elismerik, hogy a vizsgált populáció főként középkorú vagy idősebb, brit származású fehér felnőttekből állt, így az eredmények nem feltétlenül alkalmazhatók más etnikai hátterű vagy fiatalabb korcsoportokra. A fájdalomszintek is önkéntes bevalláson alapultak, és a a kutatás klinikai diagnosztikai kódolásra, egyszeri fájdalomértékelésre és két vérnyomás-mérésre támaszkodott.