A kutat eredetileg a talajvíz gyűjtésére használták, a Ukrajnai Nemzeti Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének Mentő Régészeti Szolgálata szerint. De a 1527-es nagy lviv-i tűzvész után, amely a város nagy részét elpusztította, a kutat szennyvízgyűjtőként használták.

A pysanka egy vastag szénrétegben feküdt, amelyben kerámiatányérok, kis eszközök, valamint bőr-, fa- és fém tárgyak is voltak, ami arra utal, hogy ezeket a tárgyakat valószínűleg a tűz után a takarítás során dobták a használaton kívüli kútba – idézi a hirado.hu a Live Science-t.

Meglepetésre a tojás sérülése minimális volt; mindössze 2 négyzetcentiméter területen veszett el a díszítés.

Az ukrán pysankákat tipikusan viaszellenállásos technikával készítik. Ebben a módszerben a viasz „feliratként” kerül a tojás felületére, ami később festékkel vagy festékkel van színezve. A viaszt eltávolítják, és így megjelenik a tojás világos színű héja, amely ebben az esetben kacsatojás.

Egyes kutatók azt is állítják, hogy a díszített tojások több ezer évre nyúlnak vissza, és valószínűleg a Kőkor Cucuteni-Trypillia kultúrájában, Közép-Európában alakultak ki, mint a természet és az újjászületés szimbóluma. Ez a pogány hagyomány végül a kereszténységbe is beolvadt, és a tojás a megüresedett sír, valamint Jézus Krisztus feltámadásának szimbólumává vált.