A plazma rakétahajtómű laboratóriumi prototípus mágneses plazmagyorsítón alapul, megnövelt tolóerő paraméterekkel és nagy fajlagos impulzussal rendelkezik. A plazmahajtóművet az oroszországi nukleáris tudományos, mérnöki és technológiai fejlesztésekre irányuló átfogó program keretében hozták létre.

A változtatható impulzussűrűségű üzemmódban a mágnesplazma rakétahajtás teljesítménye eléri a 300 kilowattot. Az ilyen hajtóművekkel ellátott űrhajó lényesen különbözik a kémiai meghajtásúaktól. Utóbbiak esetében az üzemanyag és az oxidálóanyag égésével keletkező gáz hajtja az űrhajót.

A plazmahajtómű a töltéssel rendelkező részecskék kiáramlása során fellépő reakcióerőt használja fel.

Ezeket a részecskéket a hajtóművön belül elektrosztatikus térrel gyorsítják fel. A plazmahajtómű a kémiaival elérhetetlen sebességre képes, emellett hatékonyan használja fel a rendelkezésre álló üzemanyagot, tízszeresére csökkentve a szükséges mennyiséget.

"Jelenleg a Mars elérése a hagyományos hajtóművel működő űrhajóval csaknem egy évig tartana csupán oda, és ez a kozmikus sugárzás nagy dózisa miatt veszélyt jelentene az űrhajósokra. A plazmahajtóművek használatával 30-60 napra rövidülhet az utazás, vagyis lehetőség nyílik arra, hogy az űrhajós megtegye az oda-visszautat a Marsra. A prototípus elkészítése a projekt egyik legfontosabb állomása, hiszen ettől függ, hogy egy ilyen hajtómű használható lesz-e a jövőben az űrbeli +nukleáris vontatók+ esetében és összességében sikerül-e csökkenteni az előállítás költségeit" - magyarázta a közleményben Alekszej Voronov, a Roszatom troicki kutatóintézetének tudományos főigazgató-helyettese.

Russian scientists at Rosatom’s Troitsk Institute have developed a laboratory prototype of a plasma electric rocket engine based on a magnetic plasma accelerator. This engine operates in a pulse-periodic mode with a power output of approximately 300 kilowatts. pic.twitter.com/kyZprmwkeO

— Barry Sayer ??️☁️?ᯅ ? (@sayerbaz) February 10, 2025

A készülő plazmahajtómű és más hasonló eszközök prototípusának tesztelésére kísérleti állomást építettek Troickban, amelynek kulcsfelszerelése az a vákuumkamra, amelynek átmérője 4, hossza pedig 14 méter. A kamrát a tervek szerint egyedi, nagy teljesítményű vákuumszivattyús és hőelvezető rendszerekkel szerelik fel, amelyekkel a világűrbeli körülményeket tudják szimulálni