Az égitesteket, például a Holdat sem lehet kisajátítani, sem használat, sem foglalás útján, sem egyéb más módon. Abban nemzetközi konszenzus van, hogy nem lehet felparcellázni a Holdat még virtuálisan sem – mondta Bartóki-Gönczy Balázs tudományos dékánhelyettes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Világűrjog és Politika Kutatóműhely vezetője a Ludovika Podcast adásában, hozzátéve, az ezzel foglalkozó cégek azt mondják, hogy ők nem nemzetek, hanem gazdasági társaságok.
Létezik-e tulajdonjog anélkül, hogy az állam elismerné azt? – tette fel a kérdést a szakértő, hiszen, mint mondta, egy állam sem ismerheti el, hiszen a nemzetközi egyezmények kötik, még akkor is, ha nem részese a világűrszerződésnek, ugyanis ez már a nemzetközi szokásjog része.
A dékánhelyettes közölte,
a kérdés az, hogy a Hold mélyének ásványkincseire kiterjed-e mindez.
Hiszen, mint mondta, úgy tekintünk rá, mint a halakra a nyílt tengeren, ami szintén mindenki területe, mégis lehet halászni bizonyos szabályok betartásával, és ez nem minősül az adott terület kisajátításának. Vagy tekinthetjük úgy is, hogy az ásványkincsek a Hol integráns részei, és az innen kitermelt erőforrás nem használható.
Az eddig a Földre hozott kőzetminták leginkább kutatási célúak – jegyezte meg a szakértő. A következő kérdés az lesz, mint mondta, hogy amikor ezeket kereskedelmi céllal aknázzák ki, vagy az ottani expedíciók fenntarthatósága érdekében helyben használják fel, mi lesz a jogi sorsuk. Az amerikaiak szerint ez szabad használat és nem kisajátítás, ezzel szemben a kínaiak és az oroszok szerint az utóbbi. "A világűrszerződés erről hallgat, több értelmezése is van" – magyarázta.
Hozzátette, az amerikaiak nem véletlenül igyekeznek az Artemis-megállapodás keretében szövetségeseket találni, ahol deklaráltan ők egy jogértelmezését adják a világűrszerződés második cikkének. Viszont az 1979-es Hold-egyezmény kimondja, hogy mindaddig nem termelhetnek ki erőforrásokat, amíg egy nemzetközi jogi rezsim nem garantálja a fejlődő államok jogát arra, hogy ebből részesüljenek, és ne egy újkori gyarmatosítás vegye kezdetét.
Az ENSZ-ben már külön munkabizottság alakult ennek a kérdésnek a vizsgálatára
– mondta Bartóki-Gönczy Balázs.
Úgy véli, az erőforrások helyszíni felhasználásával nem merülnek majd fel problémák, de amikor majd például tríciumot vagy más ásványi anyagokat termelnek ki aszteroidákból vagy magáról a Holdról, már sokkal problémásabb lesz, pláne, ha erre cégeket alapítanak és a tevékenységből társaságok profitot realizálnak. Ennek a jogi kérdése egyelőre rendezetlen.
A szakértő szerint a nemzetközi szabályozáshoz inspirációt adhat a mélytengeri bányászat jogi szabályozása, ám az sem túl hatékony, főleg, hogy nincs is aktív tevékenység. Véleménye szerint felmerülhet, hogy kell-e egyáltalán mindezzel foglalkozni, mikor jelenleg mindössze arra vagyunk képesek, hogy egy kilogramm anyagot hozzunk el egy aszteroidából.
Amikor azonban magánpiaci érdekek merülnek fel, látni kell, hogy "előbb van a tyúk, mint a tojás", merthogy akkor fognak a vállalatok befektetni ebbe a technológiába, ha biztosítottnak látják a megtérülést. Leszögezte, pontosan emiatt rettentő fontos kérdés a jogbiztonság. Az Egyesült Államok azért próbál előremenni ebben a kérdésben, hogy ezt garantálni tudja – tette hozzá Bartóki-Gönczy Balázs.