A műanyagszennyezés új formájára bukkantak a kutatók: kőzetekhez kémiailag kötött vékony műanyaghulladék-rétegeket találtak Kínában – írja a Nature. Az eredmény megerősíti, hogy a műanyag Földünk geológiai rendszerének már most részét képzi.

Már 2020-ban találtak olyan üledékes kőzetet Brazíliában, amelyben rétegei közé kupakok, műanyag fülbevalók és egyéb szemét ágyazódott be: más tudósok olyan formációkkal találkoztak, melyekben műanyag ragasztott össze kőzeteket, homokot és egyéb, természetes és emberei eredetű anyagokat.

Deyi Hou, a pekingi Csinghua Egyetem talaj- és talajvízkutatója kollégáival Hecsi városában találták a műanyag lemezzel bevont sziklákat, egy patak közelében találták. Az Environmental Science and Technology című folyóiratban április 3-án közzétett tanulmányuk az első, amely a környezetben található műanyag és kőzetek közötti kémiai kötéseket tár fel.

A műanyag forrása a patakban és környékén felhalmozódott szemét: polipropilén fóliák – melyeket többek közt műanyag zacskók készítéséhez használnak – és polietilén fóliák, melyeket a gazdák növények letakarására használnak.

Spektroszkópiai műszerekkel végzett vizsgálataik szerint a polietilén fóliák felületén található szénatomok a kőzetben lévő szilíciumhoz kötődtek kémiailag, oxigénatomok segítségével.

Hou szerint ezt a kötést a Napból érkező ultraibolya fény vagy a műanyag sziklákon élő mikrobák virágzó közösségének anyagcsere-tevékenysége idézhette elő. Úgy tűnt, hogy a csapat által talált polipropilén fóliák inkább fizikai erők, mint kémiai kötések révén kapcsolódtak a sziklákhoz.

A műanyag sziklák nemcsak a Föld geológiájának változása miatt jelentősek, hanem azért is, mert mikroműanyaggal szennyezik a környezetet. Ez a szennyezés messzire juthat el, az állatok élelemnek hihetik azt, és a növényi szövetekbe is bekerülhet. Hogy lássák, pontosan mennyi mikroműanyag keletkezhet így, a fóliák egyes részeit laborban nedves-száraz ciklusoknak tették ki. Megállapításaik szerint sokkal gyorsabban születik így mikroműanyag, mint a hulladéklerakókban, tengervízben és tengeri üledékben lecsapódó műanyagot utánzó laboratóriumi tesztek során.

Hou kutatása négy mintán alapszik: a tudós tisztában van vele, hogy további vizsgálódásokra és mintákra van szükség. Egyes geológusok úgy látják, hogy a műanyag kőzetekkel kapcsolatos kutatások bizonyítékot adnak arra, hogy az ember a huszadik század közepe óta alapvetően megváltoztatta a bolygó geológiáját. Egyesek szerint ezt a változást

egy új geológiai korszaknak, az antropocénnek kellene elnevezni.

A következő hetekben az antropocén munkacsoport szavazni fog arról, hogy az ipari és radioaktív anyagok vizsgálata alapján a Föld melyik pontján kezdődhetett el ez a földtörténeti korszak.