Az Orion következő útján már űrhajósokkal a fedélzetén tesz egy kört a Hold körül – erre azonban 2024-ig biztosan nem kerül sor a Nature cikke szerint.

"Most ünneplünk, aztán elkezdünk készülni az Artemisz 2-re" – mondja Vanessa Wyche, a NASA houstoni Johnson Űrközpontjának igazgatója.

A Holdra az évtized második felében léphet újra ember

A két Artemisz-küldetés közti időszakban a NASA összegyűjti a vízbe csapódott Orion darabjait, majd mielőtt a következő küldetésre készülve újra felhasználná, szigorú teszteknek veti alá mindet. Ez némileg lelassítja ugyanakkor a program lendületét, amelyet a NASA az Apollo-program utódjaként képzel el: annak keretében 1969 és 1972 között küldött űrhajósokat a Holdra. Az Artemisz 3, amelyet legkorábban 2025-re terveznek, de valószínű, hogy inkább az évtized második felében valósulhat meg,

a Hold déli pólusán történő, legénységgel végrehajtott holdi leszállást jelent,

ahol a kutatók az árnyékos kráterekbe befészkelt jeget szeretnék tanulmányozni.

Az Orion holdkerülésére 50 évvel az után került sor, hogy Eugene Cernan és Harrison Schmitt utolsó emberekként a Holdra léptek az Apolló 17 személyzetének tagjaiként. Miközben a Föld felé repült és felkészült a légkörbe való belépésre, az Orion kapszula levált arról a modulról, amely útja során az irányítást és a meghajtást biztosította. Az Európai Űrügynökség által épített modul a Csendes-óceán déli része felett elégett.

Az Orion ezután egyedül folytatta visszatérését, amelynek során a légkörrel való súrlódás következtében hőmérséklete 2800 fokra emelkedett. A járművet hőpajzs védte, amely ugyanabból az anyagból készült, amely az Apollo űrhajósait is biztonságban tartotta a kapszulában a visszatérés során.

Elsőként alkalmaztak egy újszerű manővert

A terveknek megfelelően az Orion leereszkedett a Föld légkörébe, majd néhány percig úgy ugrált, mint egy kő a tó vize felett. Ez a látványos manőver, amelyet még soha nem teszteltek utasszállító űrhajó esetében, időt adott a kapszulának, hogy kiigazítsa a légkörben megtett távolságot, és így pontosabban tudjon leszállni. Az ejtőernyők által lelassított Orion kevesebb mint 10 kilométerre zuhant le az amerikai haditengerészet hajójától, amely Kalifornia nyugati partjainál várta. Bár eredetileg a kaliforniai San Diego közelében akartak leszállni, a leszállási zónát több száz kilométerrel délebbre helyezték át, mert aggódtak, hogy az időjárás miatt magas vízszint alakul ki.

A NASA mérnökei most elemezni fogják a kapszula belsejében lévő érzékelők adatait, valamint a repülés és a visszatérés során gyűjtött egyéb információkat, hogy eldöntsék, mit kell finomítani az Artemisz 2 elindítása előtt.

A sugárterhelést is vizsgálják

Az Orion fedélzetén lévő fedélzeti számítógépek egy részét most be kell gyűjteni, az azokon tárolt adatok elemzése után pedig ellenőrizni kell, hogy használhatók legyenek ezek az Artemisz 2 küldetésben is: ez a döntő fontosságú lépés időt vesz igénybe.

Az, hogy a számítógépeket újak készítése helyett ismét felhasználják, évekkel ezelőtt hozott költségtakarékos döntés volt. A mérnökök a tudományos érzékelők adatait is lekérik, például a kapszulán belüli sugárterhelésre vonatkozó adatokat, hogy az Artemisz 2 a lehető legbiztonságosabban repülhessen az űrhajósokkal a fedélzeten.

"Már nagyon várjuk, hogy áttekinthessük mindazt, amit ebből a küldetésből tanulhattunk, miközben a következőre készülünk" – mondta Emily Nelson, a Johnson Űrközpont vezető repülésigazgatója.

Az Artemisz 2 egyéb alkatrészeinek építése már javában zajlik. A következő, Európában épített kiszolgálómodul már a floridai Kennedy Űrközpontban van, és a következő Orion-kapszulával együtt szerelik össze. Wyche szerint a NASA a következő hetekben tervezi bejelenteni, hogy kik fognak repülni az Artemisz 2-vel.