A tudósok talajmintákból vontak ki úgynevezett környezeti DNS-t (environmental, vagyis eDNS) olyan anyagokból, amelyeket az élő szervezetek a környezetükben hullatank el, ilyen a szőrük, az ürükékük vagy a lebomló tetemük.
Az ősi DNS tanulmányozása nagy kihívást jelenthet, mert az idők során az örökítő anyag lebomlik, és csak apró töredékek maradnak a tudósoknak.
A legújabb technológia segítségével azonban sikerült genetikai információt kinyerti a kicsiny, károsodott DNS-töredékekből - magyarázta Eske Willerslev, a Cambridge-i Egyetem genetikusa.
A Nature tudományos folyóirat legfrissebb számában megjelent tanulmányukban
a tudósok különböző fajok DNS-ével vetették össze az ősi töredékek genetikai anyagát, hogy hasonlóságokra leljenek.
A minták a Peary-földön, Grönland legészakibb csücskén található Kap Kobenhavn nevű kőzetformáció üledékéből származnak. A terület ma sarkvidéki sivatag, évmilliókkal ezelőtt azonban intenzív klímaváltozás ment végbe a térségben, a hőmérséklet jelentősen megemelkedett - mondta a professzor.
Valószínű, hogy az üledék több tízezer éven át halmozódott, míg az éghajlat hűlésével örökké fagyott talaj, vagyis a permafroszt nem vált belőle. A hideg környezet segített megőrizni az eDNS apró töredékeit, míg 2006-ban a tudósok el nem kezdték a mintavételi fúrásokat.
A meleg időszakban, amikor a régió átlaghőmérséklete 11-19 Celsius-fokkal magasabb volt a mainál, szokatlanul sokféle növény és állat népesítette be. A DNS-töredékek tanúsága szerint északi-sarkvidéki növények - nyírfák, fűzfák - éltek együtt melegebb éghajlatot kedvelő fenyőkkel és cédrusokkal.
A mintákból libák, nyulak, rénszarvasok és lemmingek nyomait is kimutatták. Eddig mindössze ganajtúró bogár és nyúl maradványa volt az állati élet jele a térségben - mondta Willerslev.
Nagy meglepetés volt, hogy a régen kihalt masztodon DNS-ét is megtalálták.
A mamut és az elefánt keverékének tűnő ősi emlős sok kövülete került elő Észak-Amerika mérsékelt égövi erdőiből, "ami egy óceánnal arrébb és sokkal délebbre van" - tette hozzá.
