A James Webb első képei közül talán az a legfeltűnőbb Kereszturi Ákos szerint, ami a SMACS 0723 jelű galaxishalmazról készült. A felvételt a Webb-távcső NIRcam nevű, közeli-infravörös leképező detektorával készítették, mintegy 12,5 óra expozíciós idővel. A kép előterében néhány csillag látható a galaxisunkból, a legtöbb objektum pedig egy-egy távoli galaxis.
Bár maga a „célpont” egy 4,6 milliárd fényév távolságban lévő galaxishalmaz és annak több száz tagja, ezek mellett távolabbi (régebbi) – akár 12-13 milliárd fényév távolságban található, a világegyetem egy ősi állapotát mutató – galaxisok fényei is láthatók. Ezek közül jó pár elnyúlt, íves, kicsit körkörös alakzat formájában, illetve vöröses színben pompázik. Színük főként a kozmológiai vöröseltolódással magyarázható – aminek oka a világegyetem tágulása –, alakjuk pedig a gravitációs lencsehatással – magyarázta a csillagász.
![A világegyetem kis szeletét éles részletességgel rögzítette a James Webb űrteleszkóp (JWST): sok különböző galaxis pislákoló fényét mutatja meg, melyek az univerzum legidősebbjei közé tartoznak. (President Biden/Twitter)](/images/site/articles/inline/2022/07/1657603916-5VcvXn51C_md.jpg)
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Központjának munkatársa arra is kitér, hogy a látható spektrum aranysárga részétől kiindulva az infravörös hullámhossz-tartomány közepéig tart az a spektrum, amit a JWST NIRCam nevű képalkotója lefed.
Mindez azért fontos, mert az egyes objektumok különböző hőmérsékleten és különböző sugárzási környezetben más-más fényt bocsátanak ki, ami segít az adott objektum jellegének, viselkedésének a megállapításában. Hozzátette: ha nagyon távoli dolgokat nézünk a világegyetemben, és a JWST éppen ezt teszi, akkor egyre inkább nagy, vörös eltolódást szenvedett objektumokat látunk, tehát a hosszabb (vörös) hullámtartományba megy el a sugárzás.
A másik fontos tényező, hogy az infravörös sugárzás sokkal jobban át tud hatolni a sűrű csillagközi felhőkön, tehát az infravörös tartományban olyan objektumokat is meg tudunk figyelni, amik a látható tartományban nem észlelhetők, mert a csillagközi por és egyéb szemcsék eltakarják őket előlünk. A James Webb űrtávcsőnek hála viszont nehezen megfigyelhető tartományok is tanulmányozhatók, ahol például épp csillagok születnek, körülöttük pedig bolygók keletkezek akár napjainkban is – tette hozzá a csillagász.
![A Carina-köd a James Webb-űrtávcső felvételén. Forrás: NASA, ESA, CSA, and STScI](/images/site/articles/inline/2022/07/1657724156-KvaAJ6NHQ_md.jpg)
![A Hubble űrteleszkóp 2008-as felvétele a Carina-ködről (Hubble Heritage Team; STScI/AURA/NASA/ESA)](/images/site/articles/inline/2022/07/1657789997-O6SDcEO4v_md.jpg)
![A Stephan-kvintett a James Webb-űrtávcső felvételén. Forrás: NASA, ESA, CSA, and STScI](/images/site/articles/inline/2022/07/1657724260-jWAqmyDIH_md.jpg)
![A Déli Gyűrűs-köd a James Webb-űrtávcső két kamerájának felvételein. Forrás: NASA, ESA, CSA, and STScI](/images/site/articles/inline/2022/07/1657724547-zeTgsd2Ni_md.jpg)
![A Hubble űrteleszkóp korábbi fotója a Déli Gyűrűs-ködről (Hubble Heritage Team; STScI/AURA/NASA/ESA)](/images/site/articles/inline/2022/07/1657789878-JDsnRjIps_md.jpg)
És a végére pár 3D kép a fentiekről (számítógépen egérrel, okostelefonon a telefon körbe mozgatásával vagy ujjal mozgatható):
![](/images/site/articles/inline/2022/07/1657790408-DrVQbMtet_md.jpg)