A James Webb első képei közül talán az a legfeltűnőbb Kereszturi Ákos szerint, ami a SMACS 0723 jelű galaxishalmazról készült. A felvételt a Webb-távcső NIRcam nevű, közeli-infravörös leképező detektorával készítették, mintegy 12,5 óra expozíciós idővel. A kép előterében néhány csillag látható a galaxisunkból, a legtöbb objektum pedig egy-egy távoli galaxis.
Bár maga a „célpont” egy 4,6 milliárd fényév távolságban lévő galaxishalmaz és annak több száz tagja, ezek mellett távolabbi (régebbi) – akár 12-13 milliárd fényév távolságban található, a világegyetem egy ősi állapotát mutató – galaxisok fényei is láthatók. Ezek közül jó pár elnyúlt, íves, kicsit körkörös alakzat formájában, illetve vöröses színben pompázik. Színük főként a kozmológiai vöröseltolódással magyarázható – aminek oka a világegyetem tágulása –, alakjuk pedig a gravitációs lencsehatással – magyarázta a csillagász.
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Csillagászati és Földtudományi Központjának munkatársa arra is kitér, hogy a látható spektrum aranysárga részétől kiindulva az infravörös hullámhossz-tartomány közepéig tart az a spektrum, amit a JWST NIRCam nevű képalkotója lefed.
Mindez azért fontos, mert az egyes objektumok különböző hőmérsékleten és különböző sugárzási környezetben más-más fényt bocsátanak ki, ami segít az adott objektum jellegének, viselkedésének a megállapításában. Hozzátette: ha nagyon távoli dolgokat nézünk a világegyetemben, és a JWST éppen ezt teszi, akkor egyre inkább nagy, vörös eltolódást szenvedett objektumokat látunk, tehát a hosszabb (vörös) hullámtartományba megy el a sugárzás.
A másik fontos tényező, hogy az infravörös sugárzás sokkal jobban át tud hatolni a sűrű csillagközi felhőkön, tehát az infravörös tartományban olyan objektumokat is meg tudunk figyelni, amik a látható tartományban nem észlelhetők, mert a csillagközi por és egyéb szemcsék eltakarják őket előlünk. A James Webb űrtávcsőnek hála viszont nehezen megfigyelhető tartományok is tanulmányozhatók, ahol például épp csillagok születnek, körülöttük pedig bolygók keletkezek akár napjainkban is – tette hozzá a csillagász.
És a végére pár 3D kép a fentiekről (számítógépen egérrel, okostelefonon a telefon körbe mozgatásával vagy ujjal mozgatható):
