Minden idők legdrágább emberi alkotása, a Nemzetközi Űrállomás (ISS) egy meglehetősen nagy szerkezet, teljes mérete 79x107 méter, tehát egy futballpályát ferdén teljesen kitöltene. Dacára annak, hogy az eredeti szavatossága 15 év volt, immáron 23 éve működik az űrben, 2000 november óta pedig folyamatosan emberlakta – ismertette Kiss László az InfoRádióban.
Az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont főigazgatója elmondta, a 420 kilométeres magasságban húzódó pályán az ISS-t érő űridőjárási hatások magukban is alkalmasak arra, hogy az anyag elöregedését, az elektronika tönkremenését előidézzék.
A szakember felidézte, utoljára 2015-ben egyezett meg a NASA és a Roszkoszmosz, hogy 2024 végéig mindenképpen működtetni kívánják a Nemzetközi Űrállomást. "Bár működik, a strukturális hibák, repedések, vetemedések, a szaporodó jelek arra, hogy az anyag fárad, mind-mind azt sugallják, valamit csinálni kell. Az, hogy pontosan mi fog történni, az egy politikai döntés lesz” – hangsúlyozta a csillagász.
Ami az űrállomást érő hatásokat illeti, Kiss László kifejtette: a 420 kilométeres magasságban töltött részecskék bombázzák az űrállomást, amellett, hogy naponta 15,5-szer megkerüli a Földet, tehát folyamatos a nappalok és éjszakák váltakozása.
„Amikor a Nap megmelegíti, bazi meleg, amikor meg nem süt rá, marha hideg lesz.
Tehát a külső hőingás sokkalta nagyobb megerőltetést jelent, mint a légkör által temperált a Föld felszínén" – magyarázta a csillagász.
A mágneses tér vezeti a Föld mágneses burkában is a csapdázott töltött részecskéket, és amikor a Nemzetközi Űrállomás a dél-atlanti anomália tájékán jár, erősödő külső sugárzási, illetve részecskebombázási hatások lépnek föl, és ezt az elektronikák „nem szeretik”.
Olyan, mintha egy Forma–1-es autót benzinnel locsolgatnánk és néha begyújtanánk
– érzékeltette.
Kiss László ugyanakkor azt is kiemelte, hogy nyilvánvalóan megvannak azok a szabványok, amelyeket teljesíteni kell, hogy egyáltalán életfenntartásra alkalmasnak legyen minősítve az ISS. Meggyőződése, hogy ezt a minőségbiztosítást mind a NASA, mind a Roszkoszmosz, mind az együttműködő partnerek, az ESA (Európai Űrügynökség), a Japán- (JAXA) és a Kanadai Űrügynökség (CSA) komolyan veszi. Ha most ott engedélyezik hét ember folyamatos jelenlétét, akkor a minőségbiztosítási szabályoknak megfelel az eszköz.
„De a jelei már látszanak a romlásnak” – tette hozzá a csillagász, hangsúlyozva, hogy egy ilyen nagyon komplikált elektronikai-műszaki „csoda”
exponenciális görbe mentén kezd el romlani, az elején még lassan növekszik a baj, aztán egyszer csak „elszáll a fenébe”.
Ezért ezt az exponenciális görbét kell minél jobban jellemezni és földeríteni. „Most még az elején járunk az egésznek, ezért mondom azt, hogy a minőségbiztosítási feltételeknek nyilvánvalóan megfelel, különben nem lehetnének ott emberek” – ismételte meg.