A kutatócsoport még 2015-ben készített néhány olyan felvételt, amelyen az látszik, hogy a polipok különböző dolgokkal dobálják társaikat. Akkor nem volt egyértelmű a szakemberek számára, hogy a fejlábúakat szándékosan vették célba társaik, vagy rosszkor voltak rossz helyen. Ennek kiderítése érdekében a kutatók visszamentek az ausztráliai Jervis-öbölbe, ahol nagyszámú sydney-i polip (Octopus tetricus) él - olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
Az újabb felvételek készítése és alapos tanulmányozása révén a szakemberek megállapították, hogy a nőstény polipok különböző típusú dobálásokat végeznek. Az üledékdarabok és kagylóhéjak dobálása a legtöbb esetben csupán azt a célt szolgálta, hogy az állatok elmozdítsák az útjukban lévő tárgyakat vagy megtisztítsák a terepet a fészekrakáshoz.
Néha azonban a nőstények egyértelműen megpróbálták megdobálni a közelükben lévő hímet, általában olyat, amelyik párosodni próbált velük. Az egyik nőstény például tízszer egymás után dobált meg hordalékkal egy hímet.
Maga a "dobó mozdulat" úgy néz ki, hogy az állat megragadja a követ, hordalékot vagy mészvázat, és azt nagy erejű vízsugárral juttatja el olykor több testhossznyi távolságra.
A bioRxiv szerverre feltöltött tanulmányukban a szakemberek megállapították, hogy a hímek gyakran megpróbálnak kitérni a feléjük "repülő" tárgyak elől, és az esetek nagyjából felében ez sikerül is nekik.
A felvételekből az is kiderült, hogy a puszta "takarítást", illetve a hímek elrettentését szolgáló dobó mozdulatok különböznek egymástól.
Megfigyeltek például egy nőstényt, amely az egyik karja segítségével frizbiként hajított el egy kagylóhéjat.
Érdekes módon azonban egyetlen olyan esetnek sem voltak a szemtanúi, amikor a hímek visszadobtak volna bármit az őket célba vevő nőstények felé.