A koronavírus-járvány első hullámában, még tavasszal a kutatók érdekes jelenséget fedeztek fel Skóciában: legalább ötszázan a vírus egy olyan, N439K-nak nevezett tüskefehérje-mutációjú változatával fertőződtek meg, amely az emberi test által a fertőzést követően termelt antitestek egyikére rezisztens. A lezárások ideje alatt ez a variáció eltűnt, de később Romániában, Norvégiában, Svájcban, Írországban, Belgiumban és Németországban újra feltűnt, az Egyesült Királyságban pedig jelenleg is ott van.
A kutatók a tüskefehérje egyéb mutációit is felismerték már, ezekről pedig kiderült, úgy képesek megváltoztatni a tüskefehérje szerkezetét, hogy közben a vírus szaporodását nem gátolják. Mindennek hatalmas jelentősége van a jövő szempontjából: a legtöbb kísérleti oltóanyag ugyanis épp a tüskefehérjét használja az immunválasz kialakítására.
A tudósok tehát árgus szemekkel figyelik és keresik a mutációkat, mert azok a koronavírus kezelésére a jövőben használható antitestkoktélokra vagy az oltásra is rezisztensek lehetnek, ezzel pedig visszajutnánk az év eleji kiindulópontra a pandémia elleni harcban. Nincs egyelőre bizonyíték, hogy a jelenlegi mutációk bármelyike képes lehetne erre, de ahogy a fenti példa is mutatja, a részben rezisztens mutációk felüthetik fejüket.
"Bármi, aminek hatása van a tüskefehérjére, megváltoztathatja a megszerzett vagy vakcina kialakította immunitást"
- nyilatkozta Jeffrey Barrett genetikus, a cambridge-i Sanger Intézet konzorciumi tagja a Guardiannek.
A SARS-CoV-2 alapvetően stabil szerkezetű vírus, de azért vannak mutációi, amelyeket a tudósok a betegség terjedésének követésére használnak. Ezek közt találhatók a tüskefehérje-mutációk, amelyek nemcsak lassíthatják a betegség terjedését, de akár fel is gyorsíthatják azt. Olyan mutáció is bekövetkezhet a fehérjében, ahogyan a skót példa is mutatja, amely egy antitestet hatástalanná tesz: ennek a Donald Trump amerikai elnök esetében is használt, kétkomponensű antitestkoktélok esetében lehet nagy jelentősége. A vakcinák általában ennél többféle antitestet tartalmaznak, ezeknél nem akkora baj, ha egyet kiüt a mutáció.
A kutatók azért szentelnek már most akkora figyelmet az ilyen variációk esetleges felbukkanásának, hogy a lehető leghamarabb tudjanak róluk és készülhessenek ellenük.