Idejekorán kezdődött a kormoráninvázió a hazai élővizek környékén - írja a Magyar Nemzet -, ezzel pedig visszafordíthatatlan károk is járnak.

Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője, az Aranyponty Halászati Zrt. vezérigazgatója szerint míg korábban szeptember végén, október elején jelentek meg az első csapatok, tavaly már augusztustól védekezni kellett a kártevő madarak ellen; az idegenhonos halragadozók egy húsz-harminc hektáros halastóban pár óra alatt visszafordíthatatlan kárt tudnak okozni.

Egy átlagos évben itthon mintegy háromezer tonna halat falnak fel a kormoránok, miközben a teljes magyar horgászmozgalom egy évben 3500 tonna halat fog ki.

Bár ez a ragadozó gyakorlatilag mindent felfal, ami az útjába kerül, előszeretettel halászik a hengeres testű és a kevésbé védekezőképes halakra. Ilyenek pél­dául a ragadozó halak, amelyek nincsenek hozzászokva, hogy őket üldözik. A legnagyobb kárt nem is az elfogyasztott mennyiség jelenti, hanem az, hogy a csapatban vadászó kormorán nagyon sok halat sebesít meg, mire a saját táplálékát megszerzi. Másrészt azzal, hogy a téli időszakban felzavarja a vizet, kikergeti téli vermelőhelyükről a halakat, amelyek így a sekély nádasban megfáznak.

A kárókatonának is nevezett madarak elleni védekezésre az Agrárminisz­térium évente több millió forint lőszertámogatást biztosít a halászati egyesületeknek. Ugyanakkor a Dunáról és a természetes vizekről a halőrök által elzavart madarak a halastavak környékén csapnak le újra.