A Zürichi Filmfesztiválon mutatta be Sancturay című dokumentumfilmet Javier Bardem, amelyben ő és bátyja, Carlos, elmennek a Greenpeace segítségével az Antarktiszra, hogy megmutassák az embereknek: pusztulnak az óceánok. A spanyol színész, aki immár maga is aktivista, a Népszavának elmondta: az nem normális, hogy az Antarktiszon egy szál pólóban lehet sétálgatni, még nyáron sem. Noha konkrét bizonyítékaik vannak, és 3,6 millió támogatót gyűjtöttek, egyelőre Oroszország, Kína és Norvégia ellenáll a „világmentő” javaslatoknak.

"Még a tudósok is döbbenten állnak a tény előtt, mennyire felgyorsult a bolygónk átalakulásának folyamata - mondta azután, hogy az Antarktiszon tudósok mutatták meg neki, mekkora a baj, és hogy látott 30 éve hajózó embereket őszintén megrendülni amiatt, amilyen drasztikus és visszafordíthatatlannak tűnő változásokat látnak. – Ismeri a mondást: a pesszimista ember annyiban különbözik az optimistától, hogy az információk birtokában van. Nem vagyok tudós, de azt be kell látni, hogy az emberiség nincs olyan állapotban, hogy felfogja, a Föld pusztulásra van ítélve.

Az agyunk nem képes arra a nyugati társadalmakban, hogy a saját halálunkat feldolgozzuk. Arra meg pláne nem, hogy a globális pusztulást befogadja.

A kihívás, hogy beszédet generáljunk az emberek között, akik nem nem akarnak, hanem nem tudnak kommunikálni. Ez pedig az igazi kihívás. Valahogy muszáj lelassítani a globális felmelegedést. Én személy szerint megrettentem attól, mennyire törékeny a Föld egyensúlya. Az nem normális, ha elmész az Atlantiszra és egy pólóban tudsz szaladgálni. Még nyáron sem" - mondta Javier Bardem.

Úgy véli, nem jó stratégia, ha a fogyasztót teszik felelőssé a problémákért (például hogy ne vegyenek műanyagpalackos vizet). Úgy véli, "szabályozásra, törvényhozásra van szükség és

sok százmillió dollárra, melyet a fogyasztóközpontúság csökkentésére szánunk".

Hozzáteszi még a fiataloknak üzenve, hogy "olvass könyvet, gondolkodj, alkoss véleményt. Bármit, csak vegyük komolyan a világot magunkon túl".