A magyar szöcskeegér egy évtizedekig elveszettnek, illetve kihaltnak hitt állat volt, amelyet ráadásul sokáig a tőlünk keletre jóval elterjedtebb csíkos szöcskeegérrel azonos fajnak gondoltak - magyarázta Sramkó Gábort, a MTA Lendület Evolúciós Filogenomikai Kutatócsoport vezetője az InfoRádiónak.

A magyar szöcskeegér a 20. század elején még sokfelé előfordult a Kárpát-medencében, mára azonban végletesen visszaszorult. Magyarországon található populációja a borsodi Mezőségben, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságnak a működési területén, emellett egy másik alfaja Kolozsvár mellett fordul elő.

Miután kiderült, hogy a magyar és a csíkos szöcskeegér nem azonos, és előbbi külön fajjá lépett elő, és csupán az említett

két populációja ismert az egész földkerekségen,

ezért a Természetvédelmi Világszövetség idén veszélyeztetett kategóriába sorolta az állatot. A Debreceni Egyetem tanára "arra hívta fel a figyelmet, hogy más európai rágcsáló nem szerepel veszélyeztetett kategóriában az IUCN vörös listáján.

A délvidéki földikutyákkal kicsit más a helyzet, fogalmazott kérdésre válaszolva a szakember. Az ő esetükben ugyanis még folyamatban vannak azok a vizsgálatok, amelyek alapján megállapítható, hogy önálló fajról van-e szó. Ha ez igazolódik, akkor viszont a délvidéki

földikutya is hasonlóan veszélyeztetett helyzetbe kerülhet,

mint a magyar szöcskeegér.

A nemzeti park elkészítette a szöcskeegér konzervációgenetikai karakterizálását, amelyből az derült ki, hogy meglehetősen leromlott, de nem a végletekig az állat genetikai sokszínűsége, emelte ki Sramkó Gábor. A MTA munkatársa úgy tudja, a park keresi a módját, hogy arra alkalmas élőhelyekre áttelepítse, illetve fogságban szaporítsa ezt a végletesen veszélyeztetett élőlényt.