Ray Kurzweil szerint a 20-as évekig megvalósul a mesterséges intelligencia. A gondolkodó gépek leköröznek bennünket, létrejön a szingularitás, és elkezdődik a gépek uralma. Mindennek persze csak kevés jelét látja az ember, amikor végigmegy a Nagykörúton. Persze lehet, hogy módosul a véleményünk, amikor majd lefékez mellettünk az első önvezető taxi, és beülünk a nem létező sofőr mögé. Mi is hát az igazság? Erről beszélgettünk Benczúr Andrással, az MTA SZTAKI Informatikai Kutató Laboratórium laborvezetőjével.

Mostanában elég sok szó esik a mesterséges intelligenciáról, sok mindenre használják a kifejezést. Mi számít valójában mesterséges intelligenciának?

Eredetileg ez a tudományos-fantasztikus irodalomban született kifejezés: a nagyon okos, emberszerűen viselkedő robotokat nevezik így. A kifejezésnek van is egy háttérjelentése: ha valaki mesterséges intelligenciát fejleszt, akkor mindenki arra gondol, hogy az emberiség elpusztítására törekszik.

Amit ma mesterséges intelligenciának hívnak, az bizonyos célfeladatokra betanított gépek, rendszerek, amik között vannak nagyon látványosak – például az önvezető autók –, és vannak olyanok, amikről talán eszünkbe sem jut, hogy az mesterséges intelligencia. Például az, ahogy a Facebook a barátaink híreit összeválogatja a számunkra, szintén mesterséges intelligencián alapul.

A mai fejlesztéseket inkább gépi tanulásnak hívnám, és nem mesterséges intelligenciának.

A mesterséges intelligencia tulajdonképpen az lenne, ha a gép önállóan gondolkodna, és hozna döntéseket?

Ez volt eredetileg az irodalmi jelentése, de most nem így használjuk.

Nincs a világon senki, aki olyan gépeket akarna létrehozni, ami például emberek helyett dönt.

A döntés támogatását igen, de nagyon sok olyan emberi aspektus van, amit elég nehezen tudunk egy gépbe beleprogramozni, valószínűleg azért, mert mi magunk sem tudjuk, hogy mi alapján döntünk. Így pedig nagyon nehéz erre megtanítani egy gépet.

Egy picit messzire szaladva egy Mars-járó szonda kommunikációja nagyon sokáig tart. Ha a Mars-járó szonda a helyszínen észlel valamit, ott kell döntést hoznia. Hogyan hozza meg ezt a döntést?

Meg kell tanítani a különböző helyzetek kezelésére. Az önvezető autó ugyanúgy működik: ha valamilyen helyzettel nem tud megbirkózni, nem tud abban a pillanatban szólni a benne ülő sofőrnek, hiszen mire az embert felébreszti, és reakcióképes lesz, addigra már régen baj van. Tehát helyben el kell döntenie, mit tegyen, hogyan csinálja.

A több százezer vezetést segítő rendszer folyamatosan felvételeket készít a környezetéről, ebből tanítják be az önvezető autókat. A Mars-járót is így képzelném el.

Mi a legnagyobb kihívás az önvezető autók esetében?

Ebben a pillanatban már nem a technika a kihívás.

Az egyik nagy kihívás, hogy

az ember nagyon megbízhatatlan társa a gépnek,

nem tud elég gyorsan bekapcsolódni és reagálni egy helyzetre. Elkényelmesedünk, ha valaki helyettünk végzi a munkát, és amikor baj van, túl későn ébredünk.

A másik probléma pedig a jogi szabályozási környezet. Tisztázni kell, hogy egy balesetkor ki a felelős: a vezető vagy a gyártó. Sokkal kevesebb baleset lesz, és sokkal biztonságosabb lesz a közlekedés, ha a gépek vezetnek, de a balesetek elkerülhetetlenek lesznek. Ennek a jogi szabályozása a legnagyobb kihívás ebben a pillanatban.

Ön szerint veszélyeztetik a gépek az ember munkáját, vagy pedig ember nélkül nem működik a gép?

Nagyon másféle munkák lesznek a nem is távoli jövőben.

Bizonyos munkákat igenis veszélyeztetnek a gépek.

Beszéltünk az önvezető autókról: valószínűleg sokkal kevesebb taxi- és kamionsofőrre lesz szükség a világban.

Bizonyos gyári szerelőmunkákkal is ugyanez a helyzet: egyre inkább elterjednek a robotok. A szerelő munkáknál is az a legnagyobb probléma, hogy nehezen működnek együtt a gépek az emberekkel. Éppen ezért abba az irányba halad a gyártás, hogy próbáljuk meg kihagyni az embert, mert csak megzavarja a szerelőrobotok munkáját: nem a megfelelő helyen megy, balesetbe keveredik, mert oda nyúl, ahol egy veszélyes művelet végző robot megy.

Nagyon meg fognak változni a munkahelyek.

Vita folyik arról a világban, hogy ez egy átstrukturálódás lesz – nyilván nagyon sok számítógépes programozóra lesz szükség a jövőben –, vagy ez esetleg egyfajta válságot fog előidézni, hiszen nagyon sok ember nem fog tudni megfelelő munkát találni. Az oktatásnak biztosan nagyon fontos szerepe lesz. Az oktatásnak olyan színvonalúnak kell lennie, hogy azokra a munkákra, amikre 50 év múlva szükség lesz, valóban képes legyen az emberek nagy tömege.

Említette, hogy az önvezető autók sémákat tanulnak be. Igaz ez például egy sakkautomatára is? Az minek köszönhető, hogy az automata már évtizedekkel ezelőtt meg tudta verni az embert, de azóta a logikai játékokban kevésbé sikeresek a gépek?

A sakk szabályait elég jól be lehetett programozni. Itt az a kérdés, hogy mennyi a lehetséges lépések, lehetséges kombinációk száma. A számítógépek teljesítménye már húsz éve elérte a sakkhoz szükséges szintet, de az utóbbi időben is voltak nagyon nagy áttörések. A go játékban körülbelül egy éve sikerült egy gépnek legyőznie egy nagymestert. Technológiailag óriási áttörést jelentett az, hogy a go játék elképesztő mennyiségű kombinációs lehetőségei ellenére is sikerült a ezzel megbirkózni.

A go játékban nem lehet még olyan szinten sem számba venni a lehetőségeket, mint a sakkban, itt már nem egészen érthető tanítási eljárásokat kellett alkalmazni. Egy beépített, kellően bonyolult modell értékel ki különböző helyzeteket és kombinációkat, de itt

már nem pontosan tudjuk, hogy a gép mi alapján hozza meg a döntéseket.

Ön szerint merre fejlődik a robotika, a mesterséges intelligencia utáni kutatás?

Már most nagyon nagy adathalmazokat tudnak ezek a rendszerek feldolgozni, és a technológia folyamatosan egyre tökéletesedni fog. Az látszik, hogy minél több világból összegyűjtött tényleges információt tudunk adni a gépnek, annál pontosabban tud tanulni, egyre ügyesebben tud kommunikálni, kérdés-feleltekre válaszolni.

Egyre jobb minőségűek lesznek például a gépi fordítások,

tehát egyre könnyebb lesz egy idegennyelvűvel nyelvismeret nélkül is kommunikálni. És a közlekedésben, a gyártásban is nagyon nagy áttörések lesznek, amiknek még csak az elején tartunk.

Ön szerint elérhető a mesterséges intelligencia, ha a gondolkodó gép fogalmaként használjuk?

Nem vagyok benne egészen biztos.

Nagyon másra akarja az ember megtanítani a gépet, és nagyon más az, ahogy az ember gondolkodik.

Úgy érzem, hogy egy kicsit mindig másképpen lesz a gép intelligens, és másképpen az ember. Nagyon sok dologban a gép már bőven meghaladja az ember képességeit, ugyanakkor például az emberi létnek az érzelmek nagyon fontos részei, amik a döntéseinkre jelentős mértékben hatnak. Ezt elég nehéz lemásolni, és egy gép számára is megvalósíthatóvá tenni.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát!