A NASA emberi kutatási programjának kísérlete, a Kelly tanulmány az első a tudománytörténetben, amely alkalmat adott két, genetikailag azonos ember összevetésére úgy, hogy egyikük hosszú időt töltött el az űrben, az erre a közegre jellemző erős sugárzási és gyenge gravitációs viszonyok között, míg másikuk a Földön szintén vizsgálatokon vett részt, szigorúan dokumentálta például az étkezési szokásait - számolt be róla az Origo.hu.

Scott Kelly űrhajós 340 napot töltött folyamatosan az űrben, számos kísérleti feladata mellett a legfőbb kutatási terepe azonban a saját teste, a genomikai, molekuláris, élettani változásai voltak. Scott Kelly tapasztalt űrhajós, egész életében összesen már 520 napot volt távol a Földtől. Ikertestvére, Mark Kelly, szintén űrhajós, 2011-es visszavonulásáig ő azonban csak 54 napot repült, rövid űrsiklós küldetéseken vett részt. Az ikerpár maga állt elő a kísérlet ötletével, mivel genetikai állományuk eredetileg azonos. Az egypetéjű ikrek genetikai tulajdonságait Vértessy Beáta vegyészmérnök, a MTA Enzimológiai Intézetének kutatója, A BME tanszékvezető tanára mutatta be az InfoRádiónak.

„Az egypetéjű ikrek tökéletesen azonos genetikai állománnyal indulnak az embrionális fejlődés legelső szakaszában, de ennek során már több mutáció, genetikai mutáció következik be a DNS-ben. Kifejlődnek az egyedek, egészségesen és jól, de a magzati fejlődés végére, amikor megszületnek, már nem lesz száz százalékban pontosan ugyanolyan a genetikai állományuk. Utána a további fejlődésük során a DNS-ük kémiailag különbözőképpen módosulhat. Ha olyan egyedeken szeretnénk vizsgálatot folytatni, akik közel állnak egymáshoz genetikailag,

a legjobb választás az egypetéjű ikerpár,

mert bár van némi különbség a DNS-állományuk között, ők vannak egymáshoz a legközelebb.”

Az ikerpár élettani tulajdonságait összehasonlító tanulmány tíz vizsgálat típusból áll, és 12 egyetem vesz részt a kutatásban. Január végén Texasban egy tudományos konferencián számoltak be a másfél millió dollárba kerülő ikerkísérlet első vizsgálatairól, amelyek nem várt eredményt hoztak. Az egyik legmegdöbbentőbb részeredmény az, hogy az űrben egy évig tartózkodó Scott Kelly kromoszómáinak végén elhelyezkedő védősapkák, az úgynevezett telomerek meghosszabbodtak, ez pedig jó jel, eszerint

jobb fizikai állapotban van, mint a testvére.

Telomerek

„Megfigyelték, hogy az emberek öregedése során a telomer szakasz egyre rövidül. Tizenegyezer egységről négyre tud rövidülni egy idős ember esetében. A rövidülés azzal is jár, hogy a kromoszóma sérülékenyebbé válik. Az öregedés és a betegségek kialakulásának is velejárója a rövidülés. Ahhoz, hogy ne csak rövidülni tudjanak a kromoszómák, hanem, hogy a telomerek hosszabbodhassanak is, a telomeráz nevű enzim felel. Most azt találták, hogy az ikerpár egyik tagjának űrbeli tartózkodás után hosszabbodtak a telomerei. Az egyik lehetséges magyarázat erre a telomeráz enzim fokozott működése, de más tanulmányokban azt is találták, hogy a fizikai aktivitás, a kellően egészséges étkezés is hozzásegíti az embert, hogy a telomer-régiók ne csökkenjenek, hanem akár növekedjenek is. Egy űrutazás során az ember rendkívül kontrollált és egészséges étrendet követ és a fizikai aktivitás is fontos. Ezek segíthették hozzá az űrhajóst ahhoz, hogy a telomerjei növekedjenek. Az telomeráz szintet is mérték, és ott – az előzetes eredmények szerint – nem találtak egyértelmű növekedést.”

A NASA kutatás részletes eredményei csak pár hónap múlva jelennek meg, mindenesetre az első eredmények biztatóak a majdani Mars utazásra vállalkozó űrhajósok számára is.