Augusztusban a szakemberek egy, a VII. században élt 10–12 éves gyermek maradványait emelték ki a földből. A kislányt homlokán aranypártával temették el. Az egyedülálló nemesfém ékességet nyár végén sajtótájékoztatón mutatta be a múzeum, ahol elhangzott, az aranylemezes pártát – restaurálása után – a nagyközönség is megtekintheti. 

„Szeptemberben a kislánytól csupán hét méterre újabb női sírt tártak fel. A nagyszerű lelet választ adott a legnagyobb kérdésre: vajon magányosan temették-e el, a régészek által Avar Danutának keresztelt kislányt?” - mondta Angi János, a Déri Múzeum igazgatója. 

„A felnőtt nőt – akit a feltárók ezúttal Malvinnak kereszteltek – a kora avarokra jellemző tájolási mód szerint, azaz fejjel keletre fektetve helyezték örök nyugalomra. A csontváz a mai talajszinthez képest két méter mélyen feküdt, így a munkát megnehezítette a sír alján feltörő talajvíz. Ám a vizes környezetnek köszönhetően sikerült a sírban a koporsó nyomait megfigyelni. A sírgödör nyugati végében avar szokás szerint két részleges szarvasmarha csontvázat temettek el” - mondta Dani János, a Déri Múzeum régészeti igazgatóhelyettese.

Az augusztusban bemutatott kislányhoz hasonlóan itt is találtak pártavereteket a szakemberek. Az előzőtől eltérő, ún. négyzet alakú, fonatos préselt veretek kerültek elő, ezúttal aranyozott ezüstből. A pártavereteken túl ebben a sírban is voltak ezüstlemezből készült gömb alakú gyöngyök, és mindkét kézen különleges ezüstgyűrűk.

Óriási értékű a csontváz bal vállánál talált aranypénz. Az ún. solidus Bizáncból származik, és egyike azoknak az érméknek, melyeket a Keletrómai Birodalom az avaroknak fizetett a békéért cserébe. Az érme a VII. század első felére keltezhető. A sírban talált további tárgyak az avar nők mindennapi életéhez szükséges tartozékok: vaskés, bronzcsipesz, orsógomb és orsókarika.”

Kocsis-Buruzs Gábor régész hozzátette: „A gazdag leletanyag megtalálásán túl még egy szenzációs esemény történt, hiszen a Déri Múzeum partnereként dolgozó Salisbury Kft. régészei egy kis sírszámú, de rendkívül gazdag honfoglalás kori temető sírjaira bukkantak, melyek új megvilágításba helyezik a térség X. századi történetét.”