Az ókori város, amelyet Kr. u. 79-ben maga alá temetett a Vezúv kitöréséből származó hamu- és kőeső, éveken át a műemlékvédelem "problémás gyermeke" volt.

"Hatalmas méreteket öltött a romlás, ám vannak már pozitív fejlemények" - mondta Erwin Emmerling, a müncheni műszaki egyetem kutatója.

A müncheni Műszaki Egyetem és a stuttgarti Frauenhover Épületfizikai Intézet kutatói egyebek között azon dolgoznak, hogy a Vezúv lábainál fekvő ásatási helyet tetőkkel óvják meg - mondták el a szakemberek a Pompeji - egy világörökség helyszín védelme elnevezésű konferencián Münchenben.

A szakemberek azt is fontolóra veszik, hogy az ásatási hely egyes részeit újra feltöltsék és lezárják, Emmerling szerint gyakran ez lenne a megóvás legjobb módja. "Ez azonban csak a kisebb épületekre igaz, nem gondolunk arra, hogy a várost, amit éppen kiástunk, most visszatemessük" - tette hozzá Emmerling.

A szakemberek arról is véleményt cseréltek, hogy kell-e folytatni a feltárásokat. "Újra és újra megálljt kell parancsolnom a régészeknek, akiknek érthető a törekvése arra, hogy újabb és újabb izgalmas épületeket fedezhetnek fel" - mutatott rá Stefano De Caro, a római nemzetközi műemlékvédelmi kutatóközpont igazgatója.

Gyakran ütköznek a műemlékvédők és a restaurációs munkák finanszírozóinak az érdekei is. Az utóbbiak ugyanis részben magánvállalkozások, amelyeknek sokkal inkább érdekeltek a látványos, új feltárásokban, mint az állagmegóvásban.

"A megőrzés fontos, hírértéke azonban kicsi" - mondta Andrew Wallace-Hadrill, a szintén Kr. u. 79-ben betemetett Herculaneum romjainak megóvására szervezett projekt vezetője.