A változás 0,12 Celsius-fokkal emelte az európai nyarak hőmérsékletét 1750 óta, mivel sok ország telepített fenyőerdőket, amelyek sötét színe magába zárja a nap melegét - írták a tudósok a Science tudományos lapban megjelent tanulmányukban.

A világosabb, szélesebb levelek - mint a tölgyfáé vagy a nyíré - több napfényt vernek vissza, ám a gyorsan növő, sokféle célra felhasználható fenyőfélékkel szemben teret vesztettek.

Európa erdőterülete 10 százalékkal növekedett 1750 óta, ám "két és fél évszázad erdőgazdálkodás nem hűtötte az éghajlatot" - írták a kutatást vezető francia Klíma- és Környezettudományi Laboratórium munkatársai.

A fák elnyelik a legfontosabb üvegházhatású gázt, a fosszilis üzemanyagok és tüzelők égetéséből származó szén-dioxidot a levegőből, miközben növekednek.

"A szén-dioxid azonban nem minden" - fogalmazott Kim Naudts, a tanulmány vezető szerzője, aki szerint más tényezőket: az erdők színét, a nedvesség és a talaj változásait is figyelembe kell venni a telepítéskor.

Az európai erdők 1750 óta görögországnyinál nagyobb területtel, 196 ezer négyzetkilométerrel nőttek, 2010-re elérték a 2,13 millió négyzetkilométeres kiterjedést.

Ugyanebben az időben a tűlevelű erdők 633 ezer négyzetkilométerrel nőttek, a lombhullatók területe 436 ezerrel csökkent.