Nem csak a mentősök vagy az erőművekben dolgozók töltik munkával a szilveszter éjszakát, hanem a csillagászok is, akiknek nincs annál nagyobb öröm, mint átészlelni magukat az újesztendőbe. A jó érzésen túl a nehezen és drágán megszerzett távcsőidő miatt ez kötelesség is, különösen akkor, ha egy a földet veszélyeztető kisbolygókat kutató hálózat tagjaként dolgoznak. Nem volt ez másként a Catalina Sky Survey arizonai távcsöveinél sem, amelyek szintén dolgoztak január 1-jén hajnalban - írja a csillagászat.hu.

Alig egy órával az éjfélt jelző pezsgőpukkanások után az 1,52 m-es távcsövükkel egy 18-19 magnitúdós, gyorsan mozgó égitestet fedeztek fel az Orion csillagkép északi részén. A jövevényt azonnal kiszúrta a képeket átvizsgáló automata szoftver, így hajnali kettő után még néhány felvétel készült az akkor még ismeretlen távolságban járó égitestről.

Mint később kiderült, ezek voltak az utolsó felvételek, melyek a 2014 AA jelöléssel ellátott, vagyis az év első kisbolygójának tekinthető égitestről készültek. A számítások szerint a felfedezése idején a holdpálya távolságában járó 2-3 méter átmérőjű szikla ugyanis egy nappal később, január 2-án elérte földünk légkörét, és fényes meteorként megsemmisült valahol az Atlanti-óceán felett. A kevés megfigyelés miatt mind a légkörbe érkezés helye, mind az időpontja meglehetősen bizonytalan.

A különböző számítások magyar idő szerint január 1-jén késő este és 2-án a déli órák közé teszik a megsemmisülés időpontját, helye pedig Közép-Amerika és Kelet-Afrika között bárhol lehetett, legnagyobb valószínűséggel Nyugat-Afrika partjainál történt. A tűzgömb észleléséről eddig nem érkezett beszámoló, de a többnyire gyéren lakott, az óceán és a Szahara fölé eső sáv miatt valószínűleg senki sem látta a légkörben elégő kisbolygót.

Nem ez volt az első eset, hogy egy meteort már a légkörbe lépés előtt sikerült felfedezni. Az 2008 TC3 jelű kisbolygó szintén egy nappal a felfedezése után, 2008. október 7-én robbant darabjaira Észak-Szudán felett. Csakhogy a két eset között van egy fontos különbség. Akkoriban előre (néhány órával korábban) lehetett tudni az eseményről, most viszont csak január 2-án este, vélhetően a tényleges megsemmisülés után jelentették be a különleges eseményt.

Mielőtt valaki összeesküvés elméletek gyártásába kezdene, mindenképpen érdemes figyelembe venni, hogy egy akkora égitest semmiféle veszélyt nem jelent a felszínen élőkre, így a csúszás akkor sem okozott volna galibát, ha a légkört érés mondjuk Európa sűrűn lakott részei felett történik. Másrészt kis mérete miatt egy nappal korábban (december 31-én) még nem tudtuk volna felfedezni, vagyis egy 3-5 méteres kisbolygó érkezését maximum fél-egy nappal korábban tudjuk észrevenni, de mint említettük, ez nem jelent végzetes gondot. A felszínre is veszélyt jelentő nagyobb, 10-15 méteres aszteroidák fényesebbek is, így megtalálásuk több nappal becsapódásuk előtt megtörténhet, ami elegendő olyan riasztás kiadására, amely után az emberek biztonságos helyre húzódhatnak, például a cseljabinszki eseménynél sok sérülést okozó üvegszilánkok elől.