Bár a kérdésre, hogy egy meteorit-becsapódás következtetésben miért haltak ki a dinoszauruszok, míg az emlősök túlélték a katasztrófát, még nem született meg az egyértelmű válasz, a témát illetően új ismeretekkel szolgált Marcus Clauss és Daryl Codron, a Zürichi Egyetem két tudósa és kutatócsapatuk. Összefoglaló tanulmányukat a Biology Letters című brit szaklapban mutatták be.

Egy dinoszaurusznak rendkívül sokat kellett nőnie, míg elérte egy kifejlett példány méreteit: a négytonnás anya megközelítőleg 2500-szor volt súlyosabb a tojásból kikelő apró állatnál.

A fiókák azért voltak aprók, mert a tojásaiknak is kicsinek kellett lenniük. A még tojáshéj mögött fejlődő apróságok ugyanis a héjon keresztül vették fel az oxigént, a nagy tojással járó vastag héj pedig akadályozta volna oxigénellátásukat.

Növekedésük közben az egyre nagyobbá váló dinoszauruszok elnyomták kisebb társaikat. Így sok kistermetű dinoszaurusz faj a fiatal állatok versenyfutása miatt halt ki.

A nagytermetű dinoszauruszok számára viszont a globális, hosszantartó katasztrófa következtében megszűntek az ideális életkörülmények - magyarázta Marcus Clauss. A meteorit-becsapódás után egyes, a nagyobb növényevők táplálékául szolgáló növények nem nőttek többé. Velük együtt a nagy húsevők táplálékai is kezdtek kihalni.

A kisebb állatok, az emlősök viszont Clauss szerint nagyon szerény körülmények között is életben maradtak: a növények maradványaival, rovarokkal és más gerinctelen állatokkal táplálkoztak. Ez mentette meg az apróbb fajokat, akik így győzelmet arathattak a hatalmas dinoszauruszok felett.