Következtetésüket annak a 160 millió éves őserszényes fosszíliának a tanulmányozásából vonták le, amelyet Kínában találtak a közelmúltban. A cickányhoz hasonló állat a Kínai jura anya (Juramaia sinensis) nevet kapta. A szakemberek szerint ő a méhlepényes emlősök legkorábbi ismert őse.

Egyelőre nem világos, hogy az őslény a modern méhlepényesek közvetlen elődje-e, vagy "egy dédanyáról, esetleg dédnagynéniről van szó" - írják a tanulmány szerzői.

A méhlepényes emlősök - köztük olyan állatok, mint az egér vagy a bálna - valamennyien az úgynevezett egyméhű emlősök leszármazottjai. Az egyméhű emlősök legöregebb ismert faja a Juramaia sinensis.

Az első egyméhűek az erszényesek őseitől erednek, amelyeknek erszényük volt, és igen éretlen utódokat hoztak a világra. Az emlősök főbb fejlődési irányai valamikor a földtörténeti középidőben (235-65 millió éve) különváltak egymástól. E csoportok közül a kloákások, az erszényesek és a méhlepényesek maradtak fenn a jelenkorig. E három alosztályt az utódok fejlődésének formája szerint különböztetik meg. A kloákások, az erszényes és a méhlepényes emlősök közül az utóbbiaknál a placenta lehetővé teszi az embrió táplálását az anya testéből, és biztosítja az anyagcsere folyamatait, így a fiatalok az anyaméhben hosszabb ideig fejlődhetnek, érettebben jönnek a világra.

Az emlős "ősanya" mellső végtagjai jól alkalmazkodtak a fára mászáshoz, rovarokkal táplálkozott. Étrendjéből fakadóan az ősemlős 15 grammnyi lehetett.

"A törzsfejlődés vonala igen alacsonyról indult, már ami a testtömeget illeti" - idézte a National Geographic News Zhe-Xi Luót, a pittsburghi Carnegie Természettudományi Múzeum paleontológusát, aki a fosszíliát felfedező csoport vezetője volt.