A Rostocki Egyetem kutatói egy betanított, Henry névre hallgató borjúfókával (Phoca vitulina) végeztek kísérleteket. Az állat képes volt megkülönböztetni az eltérő formájú evezőket az azok nyomán keletkező áramlás alapján.

A fókát arra tanították be, hogy különböző formák észlelésekor bizonyos táblákat nyomjon meg az orrával. Pár méterrel előtte a kutatók kicsi, nagy, szögletes, kerek vagy hullámos evezőkkel kavarták a vizet. Az állat még bekötött szemmel és füllel is képes volt megkülönböztetni a formákat azok úgynevezett hidrodinamikai ujjlenyomatai alapján.

A kutatók speciális képalkotó eljárással tették láthatóvá az evezők által keltett áramlást. Megállapították, hogy Henry képes volt felismerni a vízörvények különböző áramlási sebességeit, sőt érzékelte a lassan és gyorsan áramló víz közötti határt is.

Az ilyen pontosan kielemzett örvények alapján a tengeri emlősök valószínűsíthetően következtetni tudnak az úszó tárgyak méretére és alakjára. Korábbi kísérletekből tudott, hogy a fókák bajszukkal érzékelik a víznyomás változását az áramlatokban, ezáltal felismerik az előttük akár 35 másodperccel korábban elúszó halakat is. A cápák és más halak is képesek érzékelni ilyen nyomásváltozásokat, bár erre oldalvonalszervüket használják.

A német kutatók eredményeiket a Journal of Experimental Biology című szaklapban közölték a Die Welt internetes oldalának ismertetése szerint.