A kutatók szerint a hamu egyes részecskéi olyan kemények és élesek voltak, hogy végzetes károsodást okozhattak volna a repülőgépeken.

A vulkán tavaly április 14-i kitörésekor a gleccserjég a kitörő magmát villámgyorsan lehűtötte, apró részekre szaggatta, a vulkán pedig több kilométeres magasságban a levegőbe röpítette a hamufelhőt. A Sigurdur Gislason kutató és csapata által elemzett részecskék olyan kemények és szilárdak voltak, hogy becsapódásuk hatására berepedezhetett volna a pilótafülke ablaka, lehetetlenné téve a kilátást. Ráadásul a részecskék élei akkor sem tompultak, miután két héten keresztül megszakítás nélkül vízben mozgatták őket az elemzések során. Tehát sem a köd, sem az eső nem tette volna kevésbé veszélyessé a hamufelhőt a közlekedés szempontjából - állapították meg a tudósok.

A kutatók kiderítették azt is, hogy a hamurészecskék már 1150 Celsius fok alatt folyékony halmazállapotúvá váltak. "Tehát könnyen megolvadtak volna a sugárhajtású gépek motorjában, amelyek hőmérséklete az 1500-2000 Celsius fokot is eléri. Az olvadt részecskék pedig lerakódhatnak a hidegebb turbinalapátokra, lassan tönkretéve a hajtóműveket" - írták a kutatók a Proceedings című lapban megjelent tanulmányukban.

A vulkánkitöréskor a levegőbe került részecskék veszélyeztették a vulkán közelében élő állatokat és embereket is. Az idegen anyagok a tüdőbe jutva köhögést, légszomjat és hegesedéseket idéznek elő. Mivel a hamufelhő már lényegesen ritkább volt, amikor elérte Európát, a tudósok szerint az ott élőkre nem jelentett veszélyt.