A biológusok már régóta feltételezték, hogy a csimpánzok csoportjai olykor háborúba keverednek egymással, ám az agresszív magatartást a véletlen számlájára írták. - Némely korábbi megfigyelés alátámasztotta a "háborús" elméletet, ám nem voltak egyértelmű bizonyítékaink - hangsúlyozta John Mitani, a Michigani Egyetem viselkedési ökológusa.

A kutató tíz éven át figyelte az ugandai Kibale Nemzeti Parkban két csimpánzcsoport viselkedését. Az egyik csoport szokatlanul nagy volt: másfélszáz egyedet számlált, és aránytalanul magas volt a hímek létszáma. Az adott időszak alatt a csimpánzok más csoportok 18 egyedét ölték meg vagy sebesítették meg halálosan. A kutatók három egyéb gyilkosság szemtanúi is voltak.

Azt is kikémlelték, hogy miként "járőröznek" a csimpánzok territóriumuk határain őrködve: az őrszemek gyorsan, nesztelenül, libasorban osontak, éberen lesve, nem tűnnek-e fel valahol idegen csimpánzok.

Sylvia Amslernek, az Arkansas-i Egyetem antropológusának, aki végzős egyetemi hallgatóként dolgozott a projekten, egyszer sikerült meglesnie, hogy miként lendülnek támadásba a járőrök. "A területük határain kívül masíroztak már több mint két órája, amikor észrevették az északnyugati csoport néhány nőstényét. A hímek azonnal rátámadtak az ismeretlen nőstényekre, amelyek közül kettő kicsinyét dajkálta" - idézte fel Amsler.

Szavai szerint a támadóknak igen gyorsan sikerült megölniük az egyik kiscsimpánzt, majd másfél órán át viaskodtak a másik anyjával. "Bár nem sikerült elszakítaniuk a bébit anyjától, az apróság minden valószínűséggel végzetes sérüléseket szerzett" - tette hozzá az antropológus.

A gyilkosságok után nem sokkal a kutatók azt észlelték, hogy a csoportnak sikerült lényegesen, mintegy 22 százalékkal megnövelnie területét. "Amikor kezdték belakni az új területet, kiderült, hogy az ott élő csimpánzok jelentős részét már megölték" - tette hozzá John Mitani.

Mint a viselkedési ökológus kiemelte, a csoportközi agresszió egyik jellemző vonása az egymás közötti együttműködés, olyannyira, hogy a támadásban részt vevő hímek összefogtak és szövetségre léptek egymással. "A háborúzó csimpánzok új területeket szereztek és pótlólagos forrásokhoz jutottak, amelyeket aztán szétosztottak csoportjuk többi tagjai között" - magyarázta Mitani.

A körzet, ahol az amerikai kutatók végezték a megfigyeléseket, lakatlan, távol fekszik a településektől, így a tudósok elvetették azt a feltételezést, hogy az emberi tevékenység miatt szűkülő élettér váltotta volna ki a csimpánzok szokatlan viselkedését.