Bár a Csendes-óceán déli szigeteit hatalmas távolság választja el egymástól, mégis élnek rajtuk krokodilok. De hogyan tudtak odajutni, amikor a tudósok szerint képtelenek lennének átúszni a tengeren? Kutatók szerint úgy, hogy nem úsztak, hanem meglovagolták a hullámokat, így a szörfösökhöz hasonlóan a különböző áramlatokkal jutottak el a szigetekre. Ezt és műholdas követési módszerekkel állapították meg.

A hét méter hosszú és több mint egytonnás sósvízi krokodil például Kelet-Indiában, Délkelet-Ázsiában, Ausztrália északi részén és több ezer szigeten is él. Még cápákat is megtámad.

A krokodilok hosszú időn át képesek étel, vagy ital nélkül megmaradni, és ha akkor mozognak, amikor az áramlatok kedvezőek, akkor nagy távolságokat tudnak így megtenni - mondta Hamish Campbell az ausztráliai Queenslandi Egyetem ökológiai viselkedéstani szakértője.

Az ország északi részén tudósok egy csoportja, és az időközben fiatalon elhunyt "a krokodilvadász"Steve Irwin 27 sósvízi krokodilra erősített fel jeladót, és 20, víz alatti vevőkészüléket telepített egy folyóba. Úgy találták, hogy a krokodilok rendszeresen indultak hosszú útra, akár 50 kilométert is megtettek a folyó torkolatához, és gyakran a nyílt tengerre is kimerészkedtek.

A kutatók azt is észrevették, hogy az állatok az apály előtt egy órával készültek az indulásra. Az egyik megfigyelt krokodil közel 600 kilométert tett meg 25 nap alatt a különböző áramlatok segítségével. Egy másik, közel öt méteres állat 400 kilométert tett meg 20 nap alatt. Amikor az áramlatok az ellenkező irányba haladtak, mint amerre utazni akart, négy napig várt arra, hogy azok megforduljanak.

Mindezek a megfigyelések magyarázatot adnak arra, hogy a krokodilokból miért nem alakult ki több faj, annak ellenére, hogy sok, egymástól elszigetelt szigeten is élnek - mondják a kutatók.