A prosztatarák a férfiakat sújtó leggyakoribb rosszindulatú daganatféleség és a második vezető onkológiai halálozási ok körükben. Évente világszerte 254 ezer férfi huny el prosztatarák következtében. Az esetek többségében a daganat lassan növekszik és nem jelent halálos veszedelmet a páciens számára, gyakorta még tünetei sincsenek a megbetegedésnek, azonban nagyon nehéz megjósolni, hogy mely tumor ad áttéteket.

A brit rákkutató intézet, az Institute of Cancer Research (ICR) munkatársai szerint a prosztatarákban szenvedő betegeknél genetikai vizsgálatot kell végezni, és annak alapján meghatározni, hogy mennyire agresszív kezelést igényel a kór.

Az ICR kutatócsoportja egy molekuláris sejtgenetikai eljárást, a fluorenszcens in situ hibridizációt (FISH) alkalmaztak. (A módszer alapját az képezi, hogy a duplaszálú DNS-molekula szerkezete megfelelő körülmények között megbomlik. A kettős spirál szétválik, ezáltal az egyszálú DNS hozzáférhetővé válik a fluoreszcens festékkel jelzett DNS-próbák számára. Ezek a DNS-próbák a genom egy-egy kis szakaszát jelenítik meg.)

A tudósok 308 prosztatarákos páciensnél három genetikai változást vizsgáltak: a PTEN gén elvesztését, illetve az ERG és az ETV1 gének mutációját kutatták. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a PTEN és az ERG mutációi gyakoriak a prosztatarák esetében, ám eddig senki sem vizsgálta, hogy együttes hatásuk miként hat ki a páciensek túlélési mutatóira.

A kutatást irányító Alison Reid szerint jók a kilátásai azoknak a betegeknek, akiknél a három genetikai elváltozás egyike sem volt kimutatható: 85,5 százalékuk 11 évvel a kór diagnosztizálása után is életben volt. Ugyanakkor mind a három génmutációval rendelkező pácienseknek csupán 13,7 százaléka volt 11 év elteltével az élők sorában.

"A prosztatarákkal diagnosztizált férfiaknál genetikai vizsgálatokat kell végezni, megállapítandó, hogy rendelkeznek-e a három génmutációval. Ez a vizsgálat segít a kezelőorvosoknak a megfelelő terápia megválasztásában" - hangsúlyozták a kutatók tanulmányukban.