Stephan Talty szerint Napóleon seregének sorsa még jóval azelőtt megpecsételődött, hogy az első puskalövés eldördült volna. 1812 tavaszán több mint hatszázezer katona indult Oroszország ellen, a hadsereg létszáma meghaladta Párizs akkori lakosságát - olvasható a Der Spiegel online kiadásában.

A történész 2001-ben egy horrorisztikus litvániai felfedezés nyomán kezdett el foglalkozni a témával, amikor Vilniusban egy kétezer csontvázat rejtő tömegsírra bukkantak. Kezdetben a KGB áldozatainak hitték az elhunytakat, majd azt feltételezték, hogy Litvánia náci megszállása után németek végeztek a helyi zsidó lakossággal. Ám amikor tüzetesebben megvizsgálták az övcsatokat és gombokat, a régészek rájöttek, hogy Bonaparte Napóleon seregének katonái nyugszanak a tömegsírban.

A kutatók DNS-mintát vettek az áldozatok fogazatából, a további laboratóriumi vizsgálatok pedig kimutatták a katonák földi maradványaiban a kiütéses tífusz kórokozójára utaló nyomokat. A fertőző betegség kórokozóját ruhatetűben élősködő rickettsia sejtparazita terjeszti.

Stephan Talty "The Illustrious Dead: The Terrifying Story of How Typhus Killed Napoleon,s Greatest Army" (Nevezetes halottak, rémisztő történet: Miként végzett a tífusz Napóleon legnagyobb seregével) című művében részletesen taglalja, miként történhetett, hogy 400 ezer katona sohasem tért vissza szülőföldjére.

A történész mindenekelőtt a hadvezetés hozzá nem értését, hanyagságát okolja - senki sem törődött azzal, hogy már a Moszkva felé vezető úton hirtelen "hullani" kezdtek a katonák.

A kidőlt férfiak láttán mindenki kezdetben részegségre gyanakodott, ám a hadjárat első áldozatai nem reménytelen alkoholisták, hanem súlyos betegek voltak. Az igen rossz higiéniás körülmények miatt a katonák eltetvesedtek. A fertőzéstől számított 10-14 napon belül jelentkeztek az első tünetek - láz, izomfájdalmak, fejfájás, rossz közérzet. A láz 4-5. napján jelentek meg a kiütések: először a hónaljban, majd a törzsön és a végtagokon. A sötétlila kiütések közepén apró bevérzések alakultak ki. (A kis erekben megtelepedő kórokozók érgyulladást okoznak.) Egyrészt a toxikus állapot, másrészt az érelváltozások eredményeként agyi tünetek, például hallucináció is kialakultak.

A könyv szerint a hadjárat első hetében hatezren betegedtek meg, a későbbiekben a tífuszosak, s ennek következtében az elhunytak száma gyorsan növekedett. Azok a katonák pedig, akik felgyógyultak, olyan gyengék voltak, hogy egy pohár vizet is csak nagy nehézségek árán tudtak az ajkukhoz emelni.

Mire a hadsereg Moszkva alá ért, olyannyira legyengült, hogy képtelen volt bevenni a várost. Így Napóleon parancsára 1812 október 19-én a katonák Franciaország felé vették az irányt.

A visszaúton a kiéhezett, láztól gyötört francia katonák a litvánokat leginkább zombikra emlékeztették. Némelyeket annyira gyötört az éhség, hogy a vilniusi egyetem laboratóriumaiban formaldehidben tartósított preparátumokat is megpróbálták elfogyasztani.