A tanulmányt jegyző skandináv kutatók azt a dilemmát tárták fel, amellyel az orvosok szembesülnek a "csöndes gyilkosnak" nevezett mellrák szűrése és kezelése során.

Ugyanis nem minden mellrák halálos kimenetelű. Egyes esetekben a daganat olyan lassan fejlődik ki, hogy a páciens egyéb okokból hamarabb elhalálozik, mint hogy a tumor az életét veszélyeztetné; esetenként nyugvó állapotban is maradhat a daganat, sőt akár el is tűnhet.

Mivel az orvosok nem tudják eldönteni, hogy a rák vajon életveszélyes vagy ártalmatlan, arra hajlanak, hogy minden daganatos beteget kezelésnek vessenek alá. Az erős gyógyszereket, sugárkezelést és műtétet magában foglaló eljárás azonban károkat okoz a szervezetnek. Ezért nem mindegy, hogy hány beteget kezelnek szükségtelenül, különös tekintettel a rendszeres mammográfiai szűrések magas költségeire.

Karsten Jörgensen és Peter Gotzsche, a koppenhágai Nordic Cochrane Centre kutatói az ausztráliai, brit, norvég és svéd szűrőprogramok adatait dolgozták fel tanulmányukhoz. A trendeket figyelték hét évvel a szűrések megkezdése előtt és hét évvel utána. Azt észlelték, hogy amint a szűrővizsgálatok elkezdődtek, az orvosok valóban sokkal több mellrákos esetet diagnosztizáltak. Egyidejűleg sokkal több olyan nőt is kezeltek, akinek nem lett volna szüksége rá.

"Minden harmadik, szervezett szűrővizsgálattal kiszűrt mellrákos nő esetét túldiagnosztizálták" - becsülték a kutatók.

Gilbert Welch professzor a brit orvosi lapban megjelent cikkében a tanulmány nyomán felvetette, hogy az orvosi szakmának egy olyan egyszerű statisztikai táblázatot kellene készítenie, amely segítene a nőknek a mellrákkezeléssel járó kockázatok és előnyök mérlegelésében.

"A mammográfia kétségtelenül használ egyes nőknek, másoknak viszont árt. Nincs jó válasz, ezért személyes döntésről van szó" - írta a darthmouth-i Egészségpolitikai és Klinikai Kutatóintézet professzora.