Julius Caesar például összesen majd' kétmillió ellenfelét gyilkolta meg uralma alatt. Tiberius császár alatt összevarrták a kivégzendők húgycsövét, mielőtt bort itattak velük. Caligula alatt pedig szokássá vált az előkelők kettéfűrészelése.

Martin Zimmerman müncheni professzor kötete, az "Extrém erőszak az ókori képeken és szövegekben" azonban azt bizonyítja, nem ezek voltak a legkegyetlenebb kivégzési módok. Következtetése szerint a keleti uralkodók sokszínű népüket új kivégzési és kínzási módok folyamatos feltalálásával bírták engedelmességre.

Az ókori Babilonban például bevett módszer volt a lábak, az ajkak, az orr levágása, a kibelezés és a szív kivágása. A brutalitás "mesterei" azonban az asszírok voltak. Ráadásul igen bőbeszédű módon adnak számot erről a forrásaik. Például előszeretettel metszették fel az ellenség hasát. A király döntötte el egyedül, mi történik a foglyokkal, és döntése hatalmának jele volt. A provinciák kormányzói a legszörnyűbb halállal néztek szembe, ha nem engedelmeskedtek.

Ugyancsak szokásban volt a karóba húzás - eközben pedig felhasogatták az illető bőrét és letépték azt, azaz szép lassan megnyúzták. A karót óvatosan kalapálták bele az ember ánuszába, hogy miközben keresztül szúrja az illetőt, ne érjen létfontosságú szervet - így akár napokig is szenvedett az áldozat.

Homérosz Iliászában 318 véres párbaj van, amit anatómiai pontossággal írnak le - fogak repülnek, szemeket vájnak ki, néha agyvelő is fröccsen. Rómában pedig nem csupán a keresztre feszítés dívott: divatban volt többek között a vadállatok által való széttépettetés is, például a Colosseumban.

A perzsák azon mondása sok fejfájást okozott a történészeknek, miszerint "dobjátok őket hamuba". A legújabb kutatások megfejteni látszanak a rejtvényt, ami azt jelenthette, hogy a kivégzendőt napokra egy hamuval telt szobába állították. Az illető idővel belesüppedt a hamuba, de ha nem, és a felszínen bírt maradni, akkor is annyi hamut lélegzett be, hogy idővel megfulladt.

Az egyik "legleleményesebb", legkegyetlenebb kivégzési mód a csőbe való ültetés volt. Az elítéltet egy fából kifaragott csőbe ültették, amiből csak a feje látszott ki. Ezután bekenték az arcát mézzel és tejjel. Nemsokára legyek és darazsak raja lepte el az illetőt, akit rendszeresen etettek, így hamarosan a saját ürülékén ücsörgött. Idővel a férgek felfalták az illetőt. Egy illetőről tudunk, aki 17 napig bírta a megpróbáltatásokat.