Olvadt anyag került elő 180 kilométer átmérőjű Chicxulub-kráterből a kréta- és triász korban képződött kőzetrétegek közül - ez akkoriban képződött, amikor a feltételezések szerint a dinoszauruszok kipusztultak. A Yucatán-félszigeten becsapódott kisbolygó által létrehozott kráterből gyűjtött talajminták vizsgálatából azonban arra lehet következtetni, hogy az őslények 300 ezer évvel később tűntek el.

A Princeton Egyetem professzora, Gerta Keller professzor szerint tehát valami másnak kellett a dinoszauruszok tömeges pusztulását okoznia, és azt is tudni véli, mi volt az. A Journal of Geological Society című szaklapban megjelent cikkében a kutató amellett érvel, hogy az ősállatok kihalásáért a Dekkán-fennsíkon kitörő vulkánokból a levegőbe került por és gázok a felelősek. Ezek takarták el a napot és okoztak üvegházhatást.

A kisbolygó okozta kihalás elméletét vallók szerint az állatok tömeges pusztulása és a kráter keletkezése azért tűnik időben egymástól távolinak, mert a becsapódás keltette földrengés vagy cunami megbolygatta az üledékes kőzetréteget. Keller professzor szerint azonban ez a magyarázat nem lehet helytálló, hiszen az üledékes homokkő nem néhány óra vagy nap alatt, a cunami hatására keletkezett, hosszú idő kellett a kialakulásához.

A mexikói El Penonnál Gerta Keller és munkatársai 52 állatfaj maradványaira bukkantak a kráterben megtalálható üledékes kőzetben, amely fölött a becsapódási szferulákat (a becsapódáskor megolvadó és szétfröccsenő anyagból megszilárdult üveggömböcskék) találták. Ugyanezen fajok fosszíliáira pedig a magasabban lévő rétegekben is meglelték.

Egyetlen olyan fajt sem találtunk, amely a Chicxulub-krátert létrehozó becsapódás miatt halt volna ki - hangsúlyozta a kutató, aki szerint ez nem nagy meglepetés: egyetlen tömeges pusztulás sem köthető ilyen eseményekhez.