Az amerikai, indonéz és szingapúri tudósok az Indonéziához tartozó Szumátra szigeténél a korábbi évszázadok koralltelepeinek maradványait vizsgálva megállapították, hogy az elmúlt évszázadokban szabályos mintázatban követték egymást a földrengési ciklusok. Szerintük a 2004-es, több mint 225 ezer embert megölő szökőárat előidéző földrengés egy ilyen ciklus nyitányának tekinthető.

Az akkorihoz hasonló, tenger alatti földrengések a korallzátonyokat a vízszint fölé emelik, ami megváltoztatja a korallpolipok növekedését. A hosszú időn keresztül fennmaradó meszes váz teszi lehetővé a tudósok számára, hogy évszázadokra visszamenőleg vonjanak le következtetéseket.

A szakemberek azt tapasztalták, hogy az elmúlt 700 évben 200 évenként követték egymást aktív rengési periódusok, amelyek néhány évtizedig tartottak. Az első az 1300-as években történt, a második a 16. században, a harmadik pedig 1797-től 1833-ig tartott. A kutatók úgy vélik: a 2004-es rengés egy újabb aktív korszakot vezetett be - a térségben legutóbb 2007 szeptemberében rengett a föld.

Szumátránál két nagyon aktív szeizmikus törésvonal található, ezért gyakoriak a földrengések a térségben.