A Mars évezredek óta mozgatja az emberek fantáziáját. A görögök és a rómaiak a háború isteneként tisztelték a vörös bolygót, a babilóniaiak pedig Nergalnak nevezték, és benne látták a rombolás, valamint az alvilág indulatos istenét. Õk valami baljósat és rosszindulatút véltek fölfedezni a kiszámíthatatlanul mozgó, vöröslő pontban, ami nem hajlandó engedelmeskedni az éjszakai égbolt csillagászati szabályainak.

Évszázadokkal később, a tizenkilencedik század végén pedig a sci-fi írók fedezték föl maguknak a témát, kezdve H. G. Wellsszel, akinek Világok harca című, 1898-as megjelenése óta klasszikussá vált fő művében marslakók támadják meg a Földet. A téma rengeteg művet szült, főleg az ötvenes években, a legismertebb talán Ray Bradbury Marsbéli krónikák című alkotása.

A National Geographicban most közölt fotók azonban teljesen más Marsot mutatnak be. Kiviláglik belőlük, mennyire hátborzongatóan hasonló tud lenni a bolygó felszíne a Földéhez. A képek egyike a Viktória-kráter kicsorbult peremét mutatja, ami bármelyik afrikai sivatag látképébe beleillene.

Mint elődje, a Spirit marsjáró, a képeket készítő Opportunity is jóval hosszabb ideig szolgált a bolygón, mint amennyire eredetileg szánták: kilencven napra tervezték őket, végül hatvan hónapig voltak szolgálatban. Ezalatt felbecsülhetetlen értékű adatokat küldtek a haza, így páratlan betekintést nyerhettünk a Mars tájaiba, geológiájába.

A két marsjáró mellett a bolygón van egy harmadik is, és három műhold is kering körülötte. A tudósok azt feltételezik már régóta, hogy a Marsnak hatalmas víztartalékai vannak felszín alatti jégrétegek formájában.