A Nature magazin legújabb számában megjelent beszámoló szerint az elgondolás a harmincas évekből származik, és egy fénytani sajátosság az alapja. A jelenség neve tribolumineszcencia, vagyis dörzsölés, csiszolás hatására történő fénykibocsátás.

Miközben a szalagot lefejtik a tekercsről, a súrlódás hatására energia szabadul fel apró villámoknak tűnő, látható fénysugár és láthatatlan röntgensugár formájában. Sok gyerek szokott ilyesmivel játszani elbújva a sötétben, a Kaliforniai Egyetem kutatói pedig egy egész ragasztószalag-hántó berendezést fejlesztettek ki, amely légmentes környezetben húzza a szalagot. Az így generált röntgensugár átvilágítja a kutatók kezét, ha a készülék elé teszik - áll az amerikai tudományos folyóirat cikkében.

"A ragasztószalagnak vákuumban kell lennie, a kéz maradhat kívül" - mondta Carlos Camara, a berendezés egyik fejlesztője. "Ha az irodai asztalon heverő ragasztószalagot tekerjük, akkor csak látható fényt kapunk, röntgensugarat nem" - tette hozzá. Ez azért van így, mert a levegőben terjengő gázok lelassítják a sugárzást keltő elektronokat.

"Általánosságban a röntgensugár úgy jön létre, hogy elektronok haladnak nagy gyorsasággal, aztán valami hirtelen megállítja őket. Ebben az esetben a ragasztószalag egyik oldaláról haladnak a másik felé, miközben fejtjük szét a szalagot" - mondta Camara.

A kutatók szerint az eljárással nukleáris fúzió is előidézhető. Ehhez az kell, hogy nagyjából tízszer annyi energia szabaduljon fel, mint a kísérletek során. "Energia kérdése az egész. Röntgensugarat már tudunk kelteni az eljárással, és ha mindezt megtízszereznénk, akkor nukleáris fúzió is létrejöhet" - mondta a kaliforniai tudós, aki szerint azonban többletenergia így sem keletkezne.

"Nukleáris fúziót előállítani laboratóriumi körülmények között nem nehéz. A bonyolult a magfúziós energiatermelés, vagyis az, hogy többletenergiát nyerjünk ki a folyamatból" - mondta Carlos Camara.