Az elmúlt hetekben az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA), az Energiaügyi Hivatal, valamint az Egyesült Államok Nemzeti Oceanográfiai és Légkörkutató Intézetének (NOAA) 275 kutatója mintákat vett az arktikus ködpárából. Vizsgálataikkal arra keresik a választ, hogy a légkörben vándorló részecskék is okolhatók-e az Északon sosem tapasztalt felmelegedésért.

Eddig az üvegházhatású gázokat, s mindenekelőtt a széndioxidot okolták és okolják a globális felmelegedésért, ugyanakkor a kutatók gyanúja szerint a permettel szállított részecskék is hozzájárulnak az északi-sarkvidéki olvadáshoz.

Feltételezésük alátámasztására spektroszkópiával, azaz színképelemzéssel és egyéb módszerekkel vizsgálták a permetből vett mintákat, hogy kiderítsék, mit is tartalmaznak a vízcseppek, honnan származnak, s milyen kölcsönhatásban állnak a felhőkkel, a napfénnyel, valamint a hótakaróval.

A mintákban találtak az ázsiai sivatagokból származó homokot, különböző sókat, a szerves anyagok nem teljes elégéséből származó részecskéket, s közlekedési és ipari eredetű szennyezőanyagokat. A részecskék vegyi elemzése révén pedig kideríthető, hogy azok honnan származnak - Ázsiából, Európából, vagy Észak-Amerikából.

A tudósok egyébként vizsgálataikat a fairbanksi Alaszkai Egyetem légkörkutatójának munkájára alapozzák. Glenn Shaw, aki 35 éve dolgozik a térségben, Barrow-ban, a legészakibb amerikai településen vizsgálódott, ahol reményei szerint a világ legtisztább légköre található.

"Azt reméltem, hogy légtisztasági rekordot dokumentálhatok, hiszen Alaszka legészakibb csücskében nincs ipar. Feltételezésem szerint ez lehet bolygónk legtisztább helye" - mondta Glenn Swann.

Mint kiderült, a kutató tévedett. Glenn Shaw felfedezte az arktikus páraködnek nevezett jelenséget: az Északi-sarkvidék, s Barrow fölött a légkör összegyűjti a szennyezőanyagokat: az aeroszolos cseppek sok ezer kilométert vándorolnak.David Jacob harvardi kutató szerint, aki részese a mostani projektnek, a közfigyelem az üvegházhatású gázokra irányul, ezért meglehetősen nehéz más, az éghajlatváltozásban esetleg szerepet játszó tényezőről vitát kezdeményezni. Ám a tavaly nyáron a sarkvidék jegének gyorsuló olvadása felvetette az új megközelítésű kutatások sürgető szükségességét.

Bizonyított tény, hogy a hóra hulló korom összegyűjti a napsugarak hőenergiáját, s elősegíti az olvadást. A kutatókat viszont az érdekli, hogy hogyan viselkednek a koromszemcsék a levegőben.

A tudósokat az is foglalkoztatja, hogy a részecskék mérete és sűrűsége miként befolyásolja a fellegek típusát és élettartamát. A kiderítendő kérdések között szerepel, hogy vajon az aeroszolos részecskék visszasugározzák-e az elnyelt hőenergiát az űrbe, vagy elnyelik azt.

A világ legtöbb részén a levegőben lévő részecskék lehűlést váltanak ki, ugyanis visszaverik a fényt, mielőtt az elérhetné a Föld felszínét, s részben ellensúlyozzák az üvegházhatású gázok által kiváltott felmelegedést.

A. R. Ravisankara, a Nemzeti Oceanográfiai és Légkörkutató Intézet munkatársa szerint ez az effektus nem érvényesül az Északi-sarkvidéken, ahol a jég és a hó visszaveri a fény javarészét. Némely részecske összegyűjtheti a napenergiát, majd leadja a hőt.

"Mennyi lehet ebből az aeroszolból a légkörben? Hogyan viselkednek a részecskék - elnyelik-e a hőt, vagy szétszórják a fénysugarakat? Világosabbá, vagy sötétebbé változtatják a fellegeket? Elérik-e a részecskék a jég felszínét?" - sorolta a felmerülő kérdéseket Ravisankara. Ha a részecskék elérik a jég felszínét, fokozhatják annak olvadását.

Ha bebizonyosodik, hogy az aeroszolos részecskék játsszák a főszerepet a felmelegedésben, eltávolításuk a légkörből viszonylag gyors környezetjavulást eredményezhet. "Az aeroszolos részecskék mindössze néhány napig vendégeskednek a légkörben, ellentétben a széndioxiddal, amely évszázadokon át megmarad" - mutatott rá Ravisankara, hozzátéve, hogy az aeroszolok jelenthetik a megoldást, hogy gyorsan cselekedhessünk.