A tudósok a kísérlethez genetikailag módosították a muslincákat, más néven gyümölcslegyeket (Drosophila melanogaster), így a szexuális viselkedésért felelős agysejtjeiket be tudták "kapcsolni" fényimpulzusokkal.

Ezáltal sikerült a nőstényeket rábírni arra, hogy nászdalra fakadjanak - ilyesmit általában csak a hímek csinálnak.

A kutatás eredményéről Gero Miesenboeck, az Oxfordi és J. Dylan Clyne, a Yale Egyetem munkatársa a Cell című folyóiratban számolt be.

A cikkben emlékeztettek arra, hogy a hímeknek általában keményen meg kell "dolgozniuk" azért, hogy rábírják a nőstényeket a párzásra. Számos faj nászdalt használ csábításként - így a muslincák is: a hímek rezegtetik az egyik szárnyukat, így hozzák létre az alig hallható dallamot.

Amennyiben a nősténynek megtetszik a melódia, "igent mond" - magyarázta a brit kutató.

Nem elég "fegyezmezett" a nőstények dala

Egy korábbi kísérlet kimutatta, hogy mintegy 2000 neuronból álló agysejt-csoport működteti a rovaroknál ezt a funkciót. Mint most kiderült, mind a hímek, mind a nőstények birtokában vannak e sejtek többségének.

A kérdés az, hogy az azonos anatómiai felépítés ellenére miért viselkednek másképp a hímek és a nőstények; míg csak előbbiek "dalolnak", az utóbbiak csak reagálnak a dalra.

E kérdés tisztázására a kutatók a rovarokat "mini hangstúdióba" helyezték, ahol a nőstények is "dalra" fakadtak a fény hatására. Sajnos azonban az is kiderült, hogy a nőstények nászdala vajmi kevés hatással van a hímekre.

Kiderült, hogy ezeknek a daloknak kissé más a hangmagassága és egy kicsit más a ritmusa, vagyis "a nőstények nászdala kevésbé volt fegyelmezett" - mutatott rá a kutató.

A kísérletről készült videókat megtekintheti, ha ide kattint!