A gekkó a természet egyik legügyesebben mászó teremtménye - lábait milliónyi mikroszkopikus méretű szőr fedi, ami lehetővé teszi, hogy gond nélkül hozzátapadjon a legsimább felületekhez is. Eddig leginkább ezeket a szőrös lábujjakat tanulmányozták - keveset tudtak azonban a gekkófarok szerepéről.

A berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatója, Bob Full és csapata ezt a hiányosságot pótolta most - tanulmányukat a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) szaklapban tették közzé.

A videofelvételből kiderül, hogy miközben a gekkó egy csúszós felületen mászik fölfelé és elveszti lába alól a "talajt", a falhoz nyomja a farkát, hogy ne essen le, amíg lábaival újra megkapaszkodik.
Amikor pedig azt szimulálták, mi történik, amikor egy levél aljáról esik le az állat, az eredetileg háttal a föld felé zuhanó gekkó megpörgette a farkát, ezáltal ő maga is megfordult - és így végül a lábain landolt.

A legtöbb állat, mint a macska is, a testét fordítja el - a gekkó azon kevesek egyike, amelyik a farkát használja ehhez. Sőt, mi több, az esés alatt a farok kormányként is szolgál - kiválóan tudják így irányítani, hogy merre essenek: például ne az esőerdő kemény talajára, hanem egy rugalmas levélre.

A kutatók szerint a gekkó farka segítheti a mérnökök munkáját is, amennyiben a trükkjét alkalmazzák az új mászó és sikló robotok, vezető nélküli légi járművek vagy akár űrhajók tervezésénél.