Egy amerikai kutatás szerint a szélütés kétszer-négyszer történik meg a nappal el-elbóbiskolóknál azokhoz képest, akik napközben végig ébren vannak.

A pontos adatok szerint a következő két évben bekövetkező sztrók esélye 2,6-szor nagyobb a kevésszer elszundítóknál, míg a nagyobb gyakorisággal szendergőknél 4,5-szeres a veszélyességi szorzó.

Sokkal kisebb arányban, de a nappali bóbiskolás a szívinfarktus és a keringés összeomlása miatt bekövetkező halálozás gyakoriságát is növeli, 1,6-2,6 százalékkal.

A New York-i Columbia Egyetem kutatásvezető professzora hangsúlyozta: Ezek figyelemre méltó számok, amin ők maguk is meglepődtek, hiszen mindössze kétéves időtávon folytatták le a kétezer ember bevonásával elkészített vizsgálatot.

A Nemzetközi Sztrók Konferencián felszólaló szakember arra biztatta az orvosokat, hogy kérdezzék ki idősebb pácienseiket, szoktak-e a tévé előtt, ebéd után, beszéd vagy vezetés közben véletlenszerűen elaludni.

Korábbi kutatások már igazolták, hogy az apnoé - alvás közbeni kimaradó légzés, ami miatt a szervezet nem tudja kipihenni magát, noha a beteg nem ébred fel - növeli a szélütés kockázatát. A nappali álmosság, a fáradékonyság is az apnoé jele lehet.

A szélütés egyik brit szakértője szerint az amerikai eredmények ésszerűnek tűnnek, hiszen nemcsak az apnoé növeli a gutaütés kockázatát, hanem kisebb mértékben a mediterrán országokban elterjedt szieszta is, vagyis még a szándékos bóbiskolás is kockázatokat rejthet.