Erik Trinkaus és Hung Sang, a Missouri Washington Egyetem kutatói vizsgálták a nagylábujj alakját, megállapították a csontszövet sűrűségét. A kapott eredményeket később összehasonlították az egyesült államokbeli modern városlakók, valamint az őslakosok - az indiánok és inuitok - adataival.

Az összevetés révén a kutatók képet kaphattak az őskori "cipődivatról", mivel a lábbeli határozza meg, miként jár az egyén.

A merev cipőtalp azt eredményezi, hogy az öregujj kevésbé "kunkorodik" fel, mint olyanoknál, akik mezítláb járnak, s így kevesebb erőbehatás éri a csontokat. Ez azt jelenti, hogy nyilvánvaló különbözőségek figyelhetők meg a három jelenlegi rassznál.

Mint Erik Trinkaus rámutatott, a mai amerikaiaknak a cipőviselet következtében gyenge, kicsi a nagylábujja. A mezítlábas indiánoknak nagy és széles volt az öregujjuk, míg az inuitok valahol a kettő között lehettek.

A kutatók szerint a negyvenezer éves csontlelet leginkább az inuitok nagylábujjára emlékeztet. Ez pedig arra utal, hogy egykori tulajdonosa rendszeresen lábbelit viselt.

A tanulmány eredetileg a Journal of Archaeological Science című régészeti szakfolyóiratban látott napvilágot.