Habibullo Abduszamatov, az Orosz Tudományos Akadémia Központi Csillagászati Obszervatóriuma űrkutatási laboratóriumának vezetője a RIA-Novosztyi hírügynökségnek adott interjújában arra mutatott rá, hogy 1998 óta eltelt egy évtized alatt a világ "nem melegedett tovább". A tavalyi év globális hőmérséklete gyakorlatilag a 2006-os szinten volt.

"Mindez azt bizonyítja, hogy 1998 és 2005 között a Föld túljutott a globális felmelegedés csúcspontján" - fejtette ki a tudós.

Ismertetése szerint az elmúlt tíz év során a szén-dioxid (CO2) légköri koncentrációja valamivel több, mint 4 százalékkal nőtt, ugyanakkor gyakorlatilag megállt az éghajlat melegedése. Mindez pedig bolygónk globális klímaváltozásainak szoláris eredetét bizonyítja, ugyanis ebben a periódusban csökkent a légkör felső rétegeibe beáramló napenergia mennyisége.

Abduszamatov véleménye szerint 0,1 Celsius fokkal kellett volna az elmúlt évtized során emelkednie a globális hőmérsékletnek, amennyiben ez egyenes arányban lenne a CO2-koncentráció növekményével.

Most a legalacsonyabb a Nap fényessége

"Egy évvel ezelőtt sokan a CO2 légköri koncentrációjának elkerülhetetlen növekményéből kiindulva azt jósolták, hogy 2007 lesz az utóbbi évtized legmelegebb éve, ám ez a feltételezés szerencsére nem igazolódott be" - mutatott rá a kutató.

Mint kifejtette, 2008-ban a globális hőmérséklet nemhogy nem emelkedik, de valamelyest csökken is, ha figyelembe veszik az elmúlt 30 év, a műholdas mérések megkezdése óta most a legalacsonyabb a Nap luminozitása (fényessége).

A tudós ugyanis az üvegházhatású gázok szintjének növekedését a légkörben nem a globális felmelegedés okának, hanem a Nap csökkenő fényességének természetes következményének tartja. Ily módon a globális hőmérséklet még abban az esetben is csökken, ha rekordszintre emelkedik az emberi tevekénység miatti CO2-kibocsátás.

A sarki jég növekedésétől kell inkább tartani

Habibullo Abduszamatov elmélete szerint a XXI. század közepe táján köszönt be az újabb kis jégkorszak, olyan, amilyen az úgynevezett Maunder-minimum (1645-1715 alatt) volt, amikor alig-alig volt megfigyelhető néhány napfolt.

"Az 1990-es évektől fokozatosan csökken a Nap által sugárzott energia mennyisége, amely 2041-ben éri el a mostani 200 éves ciklus minimumát. A világóceán 'termikus tehetetlenségi nyomatéka' ugyan valamelyest lelassítja bolygónk lehűlését, így a jégkorszak 2055-2060 között köszönt be, s 45-65 éven át tart" - mondta.

Habibullo Abduszamatov meggyőződése szerint az emberiségnek nem a sarki jégsapka olvadásától, hanem a növekedésétől kell inkább tartania. A globális lehűlésnek ugyanis igen komoly gazdasági, társadalmi és demográfiai következményei lesznek, amelyek közvetlenül érintik majd a Föld lakosságának több, mint 80 százalékát.