A fehér törpe állapot jelenti a fejlődés utolsó szakaszát a csillagok körülbelül 97 százaléka számára - a maradék 3 százalékba tartozó, hatalmas tömegű csillagok szupernóva-robbanással múlnak ki.

A Naphoz hasonló tömegű csillag élete végén megszűnik a magban a nukleáris fúzió, a központi rész összeomlik, a külső részek pedig lerobbannak. A végeredmény egy kicsi (a Földnél alig nagyobb), halvány és rendkívül sűrű égitest - a fehér törpe, amelynek magját főként szén és oxigén alkotja.

Az eddig ismert fehér törpéket két kategóriába lehetett sorolni: az egyik típusba azok tartoznak, amelyeknek légkörbe héliumban, a másikba, amelyek atmoszférája hidrogénben gazdag.

Az Arizonai Egyetem kutató a közelmúltban azonban nyolc olyan fehér törpét fedeztek fel a Tejútrendszerben - a Földtől ezer-kétezer fényévre -, amelyek légköre főként szenet tartalmaz, hidrogént és héliumot szinte egyáltalán nem.

Noha a tudósok még nem rendelkeznek kész magyarázattal a jelenségre, azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy ez a típusú fehér törpe a Napnál nagyobb, de a szupernóva-robbanáshoz mégis kicsi csillagok halálakor keletkezik.