A Londoni Egyetem kutatói a kísérletek során azt tapasztalták, hogy a stressz blokkolta a petesejtérést a nőstényekben, a hímekben pedig visszavetette a spermiumtermelést.

Noha nagy a különbség a csupasz vakondpatkányok és az emberek között, a lyoni termékenységi konferencia résztvevői úgy vélik, hogy a mostani eredmények jó kiindulópontot adnak.

A kicsiny, vak afrikai állatok 100-300 fős kolóniákban élnek, és csak a királynő képes szaporodni, erőszakos viselkedésével elnyomja a család összes többi tagjának szexuális késztetését (a megtermékenyítést egy másik kolóniából behatoló hím végzi).

Ennek megvan az előnye: a család majdnem összes tagja a táplálékkeresésre, és ha szükséges, a védekezésre fordíthatja az energiáját, nem pocsékolja el az udvarlásra és párosodásra.

Hasonló szexuális elnyomás egyébként a selyemmajmoknál is megfigyelhető.

Embereknél is

A kutatók régóta gondolják úgy, hogy a stressz kedvezőtlenül befolyásolja a termékenységet az embereknél is.

Az atlantai Emory Egyetem szakemberei például megállapították, hogy egyes esetekben a viselkedésterápia is elegendő volt a nők fogamzóképességének visszaállításához. A stressz ugyanis megváltoztatja a hormonháztartást, és rendszertelen peteérést okoz.

A megtermékenyülést önmagában a teherbe esés görcsös akarása is akadályozhatja. Többször is megfigyelték már, hogy egy sikeres lombikbébi-kezelés vagy örökbe fogadás után egy nő természetes úton is megtermékenyült, mert csökkent a stressz.