A hidrogénhajtású motorok legnagyobb előnye, hogy az égés egyetlen terméke a vízgőz, vagyis egyáltalán nem szennyezi a környezetet.

A hidrogén azonban nehezen használható ütemanyagnak, mert a gázt vagy nagy nyomáson tartályokba kell sűríteni, vagy alacsony hőmérsékleten cseppfolyósítani. Sajnos mindkét eljárás nagyon energiaigényes.

Ezért a vegyészek régóta kísérleteznek azzal, hogy szivacsszerkezetű szilárd anyagokat - többnyire fémeket - használjanak tárolásra.

Lítiumkötéssel kísérleteznek

Az oxfordi kutatók most lítiumkötéssel, az eddiginél tízszer hatékonyabb tárolási rendszeren dolgoznak, és reményeik szerint egy évtizeden belül már olyan autókat lehet gyártani, amelyek akár ötszáz kilométert tudnak menni egy tank hidrogénnel.

Jelenleg ez legfeljebb 300 kilométer. A szivacsszerkezetű tartály még így is meglehetősen nagy, mert egy tíz kilós tartály legfeljebb egy kilogramm hidrogént tud tárolni.

Ez azonban így is nagy előrelépés az eddigi tartályokhoz képest, amelyek önsúlyuk kevesebb, mint egy százalékának megfelelő hidrogént tudtak tárolni.

A hidrogénhajtás elterjedésének azonban más akadályai is vannak: a hidrogén előállítása költséges, és ha ehhez fosszilis tüzelőanyaggal nyerik az energiát, végső soron a széndioxid-kibocsátás duplája, mint a hagyományos üzemanyagok esetében.