A projektet vezető Erik Born szerint a jeladókat valószínűleg sebeik gyógyulása miatt vesztették el a rozmárok, a szerkezetet ugyanis íjpuskával vagy szén-dioxidos puskával lőtték az állatokra.

A másik lehetőség, hogy a berendezések akkor estek le, amikor a rozmárok a jégre másztak fel, illetve a jégtáblákon közlekedtek.

A BBC honlapján is megtalálható rozmártérkép szerint már csak egyedül a 2-es számmal ellátott nőstény rozmár jeladója működik. A 10-12 éves állat egyébként még neveli a legutóbb született borját.

A kutatók bánatát növeli, hogy az emlős egyelőre semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy elhagyja azt a területet, ahol megjelölték. A rozmárok ugyanis csak a jég olvadásával kezdik meg vándorlásukat, így ha idén később kezdődik el a folyamat, a tudósok könnyen elveszíthetik az utolsó jeladót is.

Erik Born elmondta azt is, hogy idén kisebb jeladókat alkalmaztak, amelyekről azt remélték, hogy tovább kitartanak, de a jelek szerint ez hiú ábránd volt.Veszélyben vannak

A rozmárok hatalmasra, akár két tonnásra is nőhetnek, agyaruk hosszúsága pedig elérheti a 80 centimétert. Két alfajuk van: a Bering-szoros közelében élő csendes-óceáni, valamint az atlanti-óceáni. Egyesek szerint a Laptyev-tengeriek is külön alfajt alkotnak.

A hatalmas és a szárazföldön lassú állatok fennmaradását több veszély is fenyegeti. Noha egyes állományok hosszú ideje védettek, a grönlandi és kanadai partok mentén élőket ma is vadásszák agyarukért és húsukért, több szakértő szerint túlzott mértékben.

Egy másik veszély a táplálkozási helyeiket veszélyeztető potenciális olajkitermelés, az olajlobbi ugyanis számos olyan területre vetett szemet, amely létfontosságú az állatok életében.

Talán az előbbieknél is súlyosabb fenyegetés a klímaváltozás, a jég visszahúzódásával ugyanis eltűnhetnek a rozmárok pihenőhelyei, vagy a mélyebb tengerekre kényszerülnek, ahol nem tudnak táplálkozni.

Biológusok szerint ebből a szempontból a grönlandi rozmárok szerencsésebb helyzetben vannak, mert a szárazföld közelsége és a sekélyebb tengerek miatt kevésbé kiszolgáltatottak a jégnek.