A különleges, eddig kevéssé feltárt égi jelenséget gyöngyházfényű felhőnek nevezi a szakirodalom. A felhőket csak éjszaka és ritkán lehet látni.

A 80 kilométeres magasságban megjelenő felhők halványan ragyognak a sötét égbolton.

Először 1885-ben figyelte meg a felhőket egy amatőr csillagász. Ez két évvel azután történt, hogy az indonéziai Krakatau vulkán kitört, és több millió tonna vízpárt juttatott a felső légkörbe.

Az 1960-as évek óta a különböző műholdak segítségével a kutatóknak sikerült "közelebbi pillantást" is vetniük a gyöngyházfényű felhőkre, de sok kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt.

A NASA új szatellitje az első, amelyet kifejezetten azért fejlesztettek ki, hogy a különleges égi jelenség fizikai és kémiai jellemzőit tanulmányozza a következő két évben.

A gyöngyházfényű felhők a légkör leghidegebb részén, elsősorban a sarkok közelében alakulnak ki nyáron. Az Északi-sark felett május és augusztus között, az Antarktisz felett pedig november és március között láthatók.

A felhők a hőmérséklet, a vízpára, a naptevékenység és a légkör kémiai folyamatainak összetett egymásra hatásaként jelennek meg. Az utóbbi években a felhők többször, hosszabb időszakban, alacsonyabban, illetve a sarkoktól távolabb jelentek meg, mint korábban.

Több tudós úgy gondolja, hogy ennek oka az emberi tevékenységben, a globális felmelegedésben, vagy a légszennyezettség növekedésében, keresendő.