„Jól hangzik kimondani, hogy ezüstérmes vagyok – mondta az M4 Sport kamerája előtt. – Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire boldog vagyok. Igazából ezt az eredményt nagyon sokaknak köszönhetem. Nagyon sokan, akik mai napig is velem vannak, mindent beleadtak és hittek bennem az utolsó pillanatig, s ezt soha nem fogom elfelejteni nekik. A családi, illetve a baráti hátterem is fantasztikus, két gyerek mellett el tudtam jönni egy ilyen olimpiára és fel tudtam készülni úgy, hogy majdnem elvertük a legjobb vitorlásnemzetet, az angolt. Talán a legszebb pillanat az életemben.

Megmondom őszintén, kicsit küszködtem a tempómmal, nem volt jó sebesség. A végén néztem vissza, de tudtam, hogy ő (Giles Scott) abból a pozícióból nem fogja elveszíteni az olimpiát, abszolút megérdemelten nyert, innen is gratulálok neki.

Egyben azonban biztos vagyok:

én jobban örülök ennek az ezüstnek, mint ő az aranyának. Mindenkinek nagyon szép befejezés volt ez a futam.

Alapvetően szerencsés ember vagyok, ahogyan alakul az életem, ahogyan csinálom a dolgaimat, s amilyen emberek körül vesznek. Ez egy olyan csapatmunka, amit soha az életben nem fogok elfelejteni, s a csapatot sem.

Hatalmas terveim vannak a jövőre. A magyar vitorlázásnak van jövője. Én későn kerültem bele egy olyan rendszerbe, amelyben tudtam fejlődni.

Ezt a tudást, ami most frissen megvan nekem, szeretném továbbadni, hiszek a magyar vitorlázás jövőjében.

Hiszek abban, hogy akár fényesebb érmet is el tudunk majd nyerni, annak ellenére, hogy »csak« a Balatonunk meg a tavaink vannak. Ez az eredmény egy óriási bizonyítéka annak, hogy tényleg nincs lehetetlen az életben.”